Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Buzási Enikő: Zalánkeményi Kakas István és felesége újonnan előkerült portréiról
ZALÁNKEMÉNYI KAKAS ISTVÁN ÉS FELESÉGE ÚJONNAN ELŐKERÜLT PORTRÉIRÓL Zalánkeményi Kakas István és felesége, Römer Zsuzsanna portréi 2008. első felében, Milánóban bukkantak fel, és novemberben kerültek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába. A művek korábban ismeretlenek voltak, a történeti irodalom sem tudott létezésükről. Kivételességüket és különlegességüket az is emeli, hogy az 1600 körüli évekből csak alig fél tucat olyan festett portré maradt fenn, amelyik magyarországi személyről, magyar arisztokratáról készült. Kakas István (1565-1603. október25.) a XVI. század végi Erdély egyik legtanultabb, legképzettebb udvari embere volt: több nyelven beszélő, művelt, nagy tudású diplomata, aki előbb Báthory Zsigmond, majd Báthory András fejedelem szolgálatában állt. Pályafutása során mindvégig az erdélyi és a császári politika török elleni összefogásának híve, s emellett a XVI. századi Erdély történelmének és művelődés- történetének érdekes, kalandos sorsú alakja volt. A gyulafehérvári udvarban magas hivatalokat látott el, s diplomataként többször képviselte Erdély ügyét II. Rudolf császárnál, továbbá Lengyelországban és Angliában. Egy diplomáciai feladat teljesítése során halt meg Perzsiában. Útjának története a keleti utazási irodalom egyik legkorábbi műveként jelent meg 1609-ben. Tulajdonosa volt a Kolozsváron ma is álló Wolphard-Kakas háznak, Erdély első reneszánsz polgári épületének, amelyik ma is viseli mecenatúrájának nyomait. A most előkerült festmény alapvető információkkal szolgál Kakas személyét illetően is. Mivel eddig semmilyen műfajban és technikában nem ismertünk róla ábrázolást, ez a kép az első és jelenleg az egyetlen - egyben hiteles - portréja. Korábban nem volt tudott születésének éve sem. Az irodalom az egyetemi matrikulák beiratkozási adatai alapján eddig a ténylegesnél jóval korábbi (1556-1560 közötti) időpontot feltételezett, ami a most előkerült portré felirata szerint az 1565-ös dátumban pontosítható. A házaspárról készült képek festőjét nem ismerjük, de készítésük helyére az i6oi-es évszámból következtetni tudunk. Báthory Zsigmond 1599-ben történt lemondását, majd a néhány hónapig uralkodó Báthory András meggyilkolását követően, az egzisztenciáját is fenyegetve érző Kakas nem sokáig maradt Erdélyben: amikor kolozsvári javait Mihály vajda időlegesen elkobozta, kiköltözött Erdélyből és 1600 nyarán felesége tiroli birtokán, a Bolzano Römer Zsuzsanna (Fotó: Makói Juhász István) környéki Maretsch-kastélyban telepedett le. A közép-európai udvari művészet formanyelvét helyi ízzel vegyítő képek tehát már Tirolban készültek, ami azonban nem emeli ki őket a hazai későreneszánsz kultúra világából. Különösen, mivel tekintetbe kell vennünk, hogy a XVI. század végén egy magyar arisztokrata - még inkább egy erdélyi nemes ember - ha társadalmi rangjának, pozíciójának vagy reprezentációs igényeinek megfelelő portrét akart készíttetni magáról, azt legközelebb Bécsben, Prágában vagy Grazban tehette meg. Az ilyen ritkán előkerülő művek ezért leginkább abban tudnak segíteni, hogy pontosabban lássuk: az uralkodói udvarok világában való tájékozottság, a reprezentáció módjainak és lehetőségeinek behatóbb ismerete adott esetben milyen fokú igényességhez juttatott el egy olyan széles látókörű, fogékony megrendelőt, mint amilyen Kakas István is volt. Buzási Enikő - Magyar Nemzeti Galéria 83
