Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Réthly Antal törökországi utazása a két világháború között
a fürdőügy akkori elmaradottságát, és jövőbeli nagy lehetőségeit. Mint megállapítja, az egykor fürdőiről híres törököknek a XX. század elejére éppen ez az intézménye volt a legkevésbé kielégítő. Sajnálatosnak találta az ásványvizes meleg-forrásokra épült fürdők elhanyagolt állapotát. Az igen kezdetleges, de gyors fejlődésnek induló egészségügyre, és annak javítási kísérleteire leírásaiban nagy figyelmet fordított. Az ehhez fűzött megjegyzései mai szemmel is érdekesek, akkoriban pedig a török hivatalok számára is hasznosak, irányadók lehettek. Különösen kiemelte, hogy sok helyen néhány év alatt sikerült megszüntetni a régebben sok áldozatot követelő maláriát (Réthly A. 1929,1930,1931). Máig érdekesek a török népéletre vonatkozó tapasztalatai. Feljegyezte az egyik magyar mérnök esetét, aki egy kicsiny falu poloskás házában aludva, lefekvés előtt befújta ágyát rovarirtóval. Vendéglátója megkérte, hogy majd küldjön neki is ebből a hasznos szerből. Másnap azonban megkérdezte: - „Mond csak a Te puskád megöli a bogarakat?” Az igenlő válaszra azután kijelentette: „No akkor nekem még sem küldjér. A hithű ótörök muzulmán ok nélkül nem öl meg állatokat - fűzte hozzá Réthly -, mégis csak „Allah teremtménye". Általában jóindulatúnak, barátságosnak írta le a török népet, ám a kisemberek és a főhivatalnokok kevéssé váltják be adott szavukat. Nem rosszindulatból, hanem tunyaságból, nemtörődömségből. Majd megoldódik minden kérdés - hangoztatják - ha Allah is akarja. Különösen meghatotta a magyarok iránti szeretet és tisztelet. Anatóliában a magyar tudóst mindenütt „Kardos"-nak, testvérnek nevezték, és úgy is fogadták. (Réthly A. 1929,1930,1931) Utazásai során néha kellemetlenségek is előfordultak. Különösen az ország keleti vidékén, ahol a mindennapi élet ősi hagyományait és módszereit szinte erőszakkal váltotta fel a korszerű technika, a nyugatiasodó életrend. Trabzontól (Trapezunt) Erzurum felé, a Csanakdogla-hegység 2000 m magasan fekvő Zigana-hágóján áthaladva autójuk gumijai gyakran kipukkadtak. Ezen az útvonalon egykor karavánok szállították az árukat és az utazókat. Az egyre növekvő gépkocsi-forgalom azonban kiszorította a hagyományos teve-karavánokat. A karavánvezetők „bosszúból" hegyes szögekkel szórták tele az utat, hogy akadályozzák a gépjárművek haladását (Réthly A. 1931). 1927. végén Réthly Antal átadhatta a török kormányzatnak az első meteorológiai évkönyvét (török és német nyelven), valamint a további bővítés tervezetét. Ebben szerepelt:- a vízrajzi meteorológiai szolgálat fejlesztése,- az ankarai ködök egészségügyi jelentősége,- Kis-Ázsia éghajlati kutatása,- a rettenetesen nagy ankarai por kérdése,- szélmotorok felállítása,- duzzasztógátak építéséhez a csapadék- és párolgásmérés kifejlesztése (Réthly A. 1931). Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Réthly 1927-ben már felvetett olyan terveket, amelyek napjainkban váltak igazán fontossá. A török kormányzat nagyra értékelte a magyar meteorológus tevékenységét. Mikor 1927. októberében elhagyta az országot, felajánlották, hogy távozását szabadságnak tekintik, és további 5 évre szerződést kötnek a meteorológiai munkák vezetésére. Ezt azonban nem fogadhatta el. Ekkor a legmagasabb török polgári kitüntetéssel jutalmazták. Kinevezték a Rómában rendezett nemzetközi Földművelési Tanácsülés Meteorológiai szekciójának törökországi képviselőjévé is, és „minden törökök" agrár-bizottságának alelnökévé választották. Réthly Antal egy igen jelentős történelmi pillanatban járta be a törökök földjét: akkor, amikor egy ország, egy nép élete, gazdasága, megújul, és új irányba indul. Feljegyzéseit ezért is érdemes összevetni az akár csak néhány évtizeddel korábbi útinaplókkal. Ebben a megújulásban neki is (de sok más magyar mérnöknek, tanárnak, iparosnak) része volt. A „Levegőnéző Bölcs”, azonban nem csak meteorológiai tudományát vitte el Törökországba, de a magyarság tiszteletét is elmélyítette. JEGYZETEK 1 A Tanácsköztársaság hónapjaiban elfogadta a „Kísérletügyi Népbiztosság” osztályvezetői kinevezését. Bár végső soron ezért nem marasztalták el, tartani lehetett a szélső jobboldali körök és sajtójuk rágalmazásától (Czelnai R. 1995) 2 A II. rangú állomások a légnyomás, hőmérséklet, légnedvesség, csapadék, szél és felhőzet mérését, illetve megfigyelését, a III. rangúakon az előbbiekből a légnyomás-mérést nem végzik. (Utasítás a magyar meteorológiai hálózat állomásai számára. Budapest, 1894.) Ez a beosztás napjainkban már nem áll fenn. IRODALOM Balázs Dénes (szerk.) (1993): Magyar Utazók Lexikona. Budapest, pp. 323-324. Czelnai Rudolf (1995): Az Országos Meteorológiai Szolgálat 125. éve. Országos Meteorológiai Szolgálat, Budapest, pp. 51-55. Felméri László és Zách István Alfréd (szerk.) (1975): Réthly Antal Emlékkönyv. Magyar Meteorológiai Társaság, Budapest 60
