Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Réthly Antal törökországi utazása a két világháború között
Két esztendő alatt mintegy i6 ooo km-t utazott be, megfordult olyan vidékeken is, ahol európai utazók előtte még nem jártak (Réthly A. 1927). Amint visszaemlékezésében írta: „7925, november 5-én indultam el Budapestről és 11 -én Ankarába érkeztem. Másnap megkezdtem a magammal vitt műszerekkel a rendszeres meteorológiai megfigyeléseket. Állomásom mintegy too méterrel Ankara fölött 970 méter tengerszint feletti magasságban, a Központi Laboratóriumok épületében volt, ... Végre az Ankarában készült hőmérőházikókat szétküldhettem az ország minden részébe, és 1926 végén az ország nyugati, déli és európai részében több helyütt már rendszeres észlelések folytak. A műszereket mindenütt magam szereltem fel, az észlelőket asszisztenseimmel, magam tanítottam be, és így beutazhattam majdnem az egész birodalmat, kivéve a kurd lázadások miatt, európaira nézve zárt délkeleti részeket”. (Réthly A. 1931) Réthly négy nagyobb szervező utazás során (1926 tavaszától 1927 nyaráig) szerelte fel a kisebb-na- gyobb állomásokat. Első nagyobb körútját az ország nyugati részén, és az európai Törökországban tette. Következő körútja 1926 tavaszán, a Toros-hegységen át Adanába vezetett. Ezt követő útjai az ország belső, sztyepp-vidékére, illetve az északkeleti határvidékre irányultak. Negyedik útja a szőlőtermő Küthayába vitt, ahol a mezőgazdasági meteorológia megoldása - a tavaszi fagyok előrejelzése - volt a célja (Réthly A. 1931). Az általa létesített észlelőhelyeket áttekintve, valóban tiszteletet érzünk a - térben nagy kiterjedésű- hálózat megvalósítója iránt. Nyugaton az európai Törökországhatárán, Edirnében(Drinápoly), keleten az orosz határ közelében, az 1700 m magasságban fekvő Kars városkában - akkor katonai erősségében- szerelt fel állomást. A két helység közti távolság légvonalban 1360 km! A berendezett állomások igen változatos földrajzi elhelyezkedésűek. A Fekete- és a Földközi-tenger mellett alig magasabban vannak a tengerszintnél, viszont számos állomás, az Anatóliai-fennsíkon 1000 méter fölött, a legmagasabban 2200 méteren van. Északon, a Fekete-tenger mentén 7, délen, a Földközi-tenger partján ugyancsak 7 állomást szerelt fel (Réthly A. 1927). A tervbe vett állomások helységeit, az akkor még eléggé kiépítetlen közlekedési hálózat miatt néha sok kényelmetlenséggel járta be. Utazási lehetőségeit tömören ekként foglalja össze: ....pedig mintegy 76 000 kilométert tettem meg, szárazon, vízen, hajón, vasúton, automobilon, lóháton és gyalog; nem ritkán a legkezdetlegesebb körülmények között kellett meghálnom...". (Réthly A. 1930) Ezt a teljesítményét még inkább értékelhetjük, ha hozzá tesszük, hogy a tényleges szervezőmunkára csak 1926 tavaszán kerülhetett sor. Nem csak a téli időjárás, de a hatóságok köztudottan kényelmes ügyintézése, és a megrendelt műszerek szállításának elhúzódása is lassította a munkát. Megtörtént az is, hogy az általa javasolt német műszerek helyett, a (francia képzettségű) szakértő gyengébb minőségű francia gyártmányú eszközöket hozatott. Érdemes itt megjegyezni, az egyik, már régebben berendezett nyugati állomáson olyan szellős hőmérő-házra bukkant, amelyet a századfordulón ifjabb Konkoly Thege Miklós Andor (a nagy csillagász unokaöccse) dolgozott ki. A saját telepítésű állomások számára is egy ankarai magyar asztalossal tudta a megfelelő minőségű hőmérőházikókat elkészíttetni. Munkájához kezdetben két asszisztens állt rendelkezésére (egyikük utazásain is elkísérte): a tragikus sorsú Szüreya bej, és Asszim bej. (Szüreyát egy háborúból maradt gránát ölte meg.) Amikor a központi intézet felépült, már 6 asszisztenssel dolgozott, akikről a legmelegebb hangon emlékezik meg (Réthly A. 7926,1927). Maga az Ankara melletti obszervatórium és intézet meglepő gyorsasággal épült fel. Egyévi ottani tartózkodása után a pénzügyminiszter, a „nagy" Szüreya államtanácsos kíséretében meglátogatta az ideiglenes állomást. Réthly bemutatta nekik az egy esztendei munka eredményét, valamint a már elkészült sokféle szakvéleményt. „Erre nyomban felszólítottak, hogy három nap alatt adjam be a tervrajzokat. Egy hét múlva kiírták a pályázatot, és mikor haza értem, lerakhattuk az obszervatórium épületének alapkövét." (Réthly A. 7937) A kétszintes épület munkaszobákat, igazgatói és asszisztensi lakást, észlelő helyiségeket és raktárakat foglalt magába. Terveit Tittes György mérnök készítette. Az épületből 20 méter magas torony nyúlt fel, amelynek minden szintjén észlelő eszközök kaptak helyet. A torony a szélműszereket, - három különböző szinten - valamint a sugárzásmérőket és napfénytartam-mérőket foglalta magába (Réthly A. 7926,7927,7937). Az épület melletti észlelő kertben a szokásos hőmérő, pszichrométer (páratartalom-mérő), párolgásmérő házikók helyezkedtek el. Igen érdekes, és tanulságos a talajhőmérők elhelyezése, amelyek egyik sorozatát kopár területen, a másikat párhuzamos növényzettel borított földben helyezte el. A hagyományos (légnyomás, hőmérséklet, légnedvesség, szél, felhőzet) észlelések mellett Réthly az obszervatórium-rangú állomásokat besugárzás, illetve 58
