Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Tóth József: A geográfia hagyományai és értékei Pécsett
Tóth József előadást tart a Prinz teremben az is nyilvánvaló, hogy bár - mint akkoriban sehol, és még sokáig - a geográfia nem jelenik meg önálló diszciplínaként, de számos kozmológiai, csillagászati, földrengésekkel kapcsolatos vonatkozás bizonyítható, és sok a Pécsre való utalás is. Az ismert történelmi viszontagságok következtében és néhány kérészéletű, lokálisnál alig nagyobb jelentőségű kísérlettől eltekintve Pécs csak a Habsburgok restaurációja után, a korábbi 9 tankerület 5-re csökkentésével, a Királyi Akadémia Győrből Pécsre helyezésével jutott ismét felsőfokú tanintézethez (1785). Az Akadémián jogi és bölcseleti fakultás működött, az utóbbiban Kant-í tanokat és természettant (vagyis geográfiai elemeket is) oktattak (Lengyel A. 1967). A Királyi Akadémia a győriek szívós követelésére 1802-ben visszakerült Győrbe. A pécsiek ezután több mint egy évszázadig - bizonyos teológiai, gyakorlati jogi és gazdasági, változatos intervallumokon át működött intézményeken túl, melyek közül a legjelentősebb Szepessy Ignác 1835-ben alapított püspöki líceuma volt - nem rendelkeztek igazi felsőfokú tanintézettel. Ismeretes, hogy a fővárosba helyezett nagyszombati egyetem utáni első vidéki universitas is csak 1872-ben létesült Kolozsváron. A most már meg-megújuló pécsi kezdeményezések rendre sikertelenek maradtak, eltérően a debreceni és pozsonyi törekvésektől, de hasonlóan a szegediekhez. Ebben a hosszú és tudományunk egészének története szempontjából is kevéssé feltárt időszakban a pécsi kötődésű geográfusokról alig tudunk valamit. Ennek részben általános okai vannak: a földrajztudomány még alig definiálta önmagát. Ennek egyik látványos jele, hogy az 1872-ben, európai viszonylatban is elég korán megalakult Magyar Földrajzi Társaság országos választmányában még évtizedek múlva is kisebbségben voltak a tényleges geográfusok (Fodor F. 2006). Ugyanakkor Fodor Ferenc monumentális munkájából tudjuk, hogy egy pécsi középiskolai tanár, Requinyi Géza publikálta 1877-ben a Földrajzi Közleményekben A hegységekről általában címmel az első olyan földrajzi tanulmányt, melyben eredeti gondolatok voltak fellelhetők. Havass REZSŐről, a Magyar Földrajzi Könyvtár című, 1893-ban megjelent, közel ötezer művet tartalmazó alapvető munka szerzőjéről, balkáni kutatásaira is tekintettel, tantermet neveztünk el a Földrajzi Intézetben. Kitaibel Pál, aki botanikai tevékenységén túl az első földrengés-térkép megalkotója is volt, mellszobrot kapott az egyetem parkjában. Ugyancsak Fodor FERENcre hivatkozunk, amikor megállapítjuk, hogy az általa felsorolt, a geográfia területén számottevőt alkotott 365 személyből több mint egy tucatnak van pécsi kötődése, közöttük Mitterpacher LAjosnak, aki Pesten egyetemi tanár, 1801-ben rektor volt (Fodor F. 2006). A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Történelmünk keserű fintora, hogy Pécsnek - Szegedhez hasonlóan - a trianoni tragédia nyomán teljesülhetett egyetemalapítási vágya. Az elcsatolt Pozsony egyetemét az 1921. évi XXV. te. Pécsre helyezte, ahol - a szokásos megyei körülményeskedés után - az 1923/24-es tanévben meg is kezdődött az oktatás (Benke J. 2000). A földrajztudomány műhelyének megszervezése 1918-ban még a Pozsonyi Egyetemre kinevezett, de 1924-ben Pécsre költözött és 1940-ig itt élt Prinz GYULÁra (Tésits R.-Tóth J. 2000) hárult, aki a kezdetektől Szabó Pál Zoltán és Hézser Aurél, majd 1925-től Lambrecht Kálmán (Sragner M. 2001) segítségével, az 1930-as évek végén rövid ideig Wallner Ernő (Tatai Z. 2003) közreműködésével színvonalas földrajzi intézetet hozott létre. Prinz Gyula 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az 1935/36-os tanévben a Pécsi Egyetem rektora lett. 1940-ben kinevezték az Észak- Erdéllyel visszatért Kolozsvári Egyetem Földrajzi Intézetének élére, majd 1945-ben a nyugatra távozott Kogutowicz Károly helyére, Szegedre. Osztozott a vezető magyar geográfusok sorsában: megfosztották akadémikusi címétől, kandidátussá minősítették vissza, az akadémiai doktori címért az 1950-es évek közepén disszertációt kellett írnia. Külön szerencsétlenségként élte meg, hogy kolozsvári időszakában a budapesti egyetem földrajzi intézetének élére Bulla BÉLÁt nevezték ki, így sohasem lehetett Budapesten a geográfia egyetemi tanára. Pécsi időszaka alatt számos alapvető munkát publikált, megalapította 31
