Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - László Péter - Dr. Nagy Balázs: A Déli-Kárpátok magyar földrajzi feltárói
Cholnoky Jenő „Ott fenn van az igazi érdekes világ! Az egyes teknővöl- gyeket egymástól elválasztó sziklagerincek szinte csodálatosan éles sziklafalak, borzalom látni a kőfolyásokat, megmászhatatlan meredekségeket” Cholnoky kárpáti, hegyvidéki feltáró tevékenysége igen sajátosan alakult. Későn kapcsolódott a hegyi kutatásokba, 1912-től a Radnai-havasok glaciális nyomait kezdte felmérni. Aprólékos részletességgel járta a völgyeket, fényképezett és pontos jegyzeteket készített a formákról. Tudományos közlemény azonban nem született belőle. Kellett volna még néhány nyári szezon az átfogó műhöz, ám erre már nem volt idő. Összegző munka mégis készült, de jóval később, és ebben a Déli-Kárpátok is kiemelt helyet kapott. Cholnoky ugyan számos tanulmányutat tett a Kárpátok ezen területén, ám főként alacsonyabb régiókban dolgozott, magashegységi felméréseket nem végzett. A 40-es években megjelent, tudományos ismeretterjesztő köntösbe bújtatott, a valóságban azonban ennél lényegesen részletgazdagabb és szakmaibb szintézise (Cholnoky J. 1944) viszont széles körű szakirodalmi áttekintésen alapult. Összefoglaló jelleggel korának minden ismeretanyagát tartalmazza. Ami egyébként nem különbözött lényegesen az 1910-es évekre begyűjtött és leginkább E. de Martonne műveiből ismert állapotoktól. Részletesen és összehasonlító szándékkal írt a Déli-Kárpátok hegységeiről, tipizálta azok formakincsét, leírta felszínfejlődésük jellegzetességeit. Ennél többet a 20-30 évvel későbbi román monográfiák szintézis-részeiből sem tudhatunk meg, hiszen a modern paleogeográfiai-glaciális és posztglaciális elemzések csak az utóbbi években indultakéi. / Balogh Ernő Az első világháborúval véget ért a Déli-Kárpátokban végzett magyar kutatómunka első szakasza, a második pedig csak az elmúlt években kezdődött. Ennek ellenére, üdítő kivételként rálelhetünk Balogh Ernő 1939-es közleményére (Balogh E. 1939), aki a 30-as években számos kárpáti hegységben végzett geomorfológiai megfigyelést, és ezeket összegezve, elemző jelleggel írta meg cikkét. Ebben részletesen foglalkozik a Déli-Kárpátok-beli Szebeni-havasokkal. Meglepő és jól tapintható a különbség a korábbi (és sok későbbi) leíró munkához képest: nem a formák leírása a végcél, hanem azok megjelenésének, elhelyezkedésének, méreteinek magyarázata. Főként Sawicki, Krautner és Lehmann megállapításait idézve, azokat górcső alá véve az alpesi övezet glaciális nyomainak fejlődését elemzi és emellett még összehasonlító megállapításokat is tesz. A II. világháborút követően, az 50-es, 60-as években sorra születtek a Kárpátok romániai részét részletesen leíró román földrajzi monográfiák. A déli-kárpáti munkákban magyar kutatók már nem vettek részt, ugyanakkora román kutatás is megrekedt a leírások szintjén. Részletes térképi ábrázolás és szintézis nélküli munkák sora keletkezett, s a vizsgálatok messze lemaradtak az alpesi vizsgálatoktól, pedig a századelőn még naprakész, és európai színvonalú volt a kárpáti magashegységek feltáró munkája. A generáció- és szemléletváltás csak a 90-es években következett be, amikor hatalmas lemaradással ugyan, de megkezdődött a modern szemléletű, adatszerű, rendszeres elemző feltárás, környezetrekonstrukció, amelyben már román és magyar kutatók együttesen vesznek részt. Fogarasi-havasok vázlatos tömbszelvénye, F. a fogarasi lapály, G. a vízválasztó gerinc, volt országhatár, K. a Kozia-gerinc maradványai 28
