Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Pusztai Gábor: Székely László és a Holland-lndiák
Székely László a háború alatt Grand Hotel Medan osztályvezető. De addig egy piszkos, dohos szobában meghúzódni holmi nyegle, kötekedő felettes előtt? Stréberkedni, hazudozni, embereket kitúrni a helyükről, mint Géza, aki színész akart lenni, de egy fehérnemű importőrnél gyakornok lett és már három éve egyébről sem tud beszélni, mint barchetről, műselyemről, Schlesinger úr erőszakoskodásáról és az esetleges előmenetelről. Most azon igyekszik, hogy a nyitandó balmazújvárosi fiók vezetését rábízzák. Pedig Hamletet és Lear királyt szeretett volna játszani. Én is elmenjek fehérnemű importőrnek? (...) Én nem akarok megpené- szedni Balmazújvároson.’’6 Székely László és unokatestvére Radnai István 1914. április 12-én hagyták el Magyarországot, ahonnan Olaszországon keresztül először Penangba hajóztak, majd a Norddeutscher Lloyd Malaya nevű gőzösén indultak a holland gyarmatok felé. A Sumatra Post című újság utaslistájának tanúsága szerint 1914. május 7-én megérkeztek Medanba, Szumátra északkeleti részének legnagyobb városába.7 Székelynek valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy hová került. Szumátra északkeleti része, melyet Delinek hívtak, a holland gyarmatokon belül is hírhedt helynek számított.8 A törvény keze csak nehezen ért el erre a távoli területre, ahol a fehér ültetvényesek úgy uralkodtak saját ültetvényükön, mint a kiskirályok. Szó szerint élet-halál urai voltak. Napirenden volt a kulikkal szembeni durva bánásmód, testi fenyítés, korbácsolás, kikötözés, sőt előfordult egy-egy nem- kívánatos kuli likvidálása is. Bujtatott rabszolgatartás volt ez, a XIX-XX. század fordulóján. Székely László tehát alig múlt 22 éves, mikor unoka- testvérével partra szállt Szumátrán, s belecsöppent a Holland-lndiák gyarmati társadalmába. Ami a végzettségét illeti, a Debrecenben elvégzett gimnáziumi negyedik osztályánál ekkor nemigen tudott többet felmutatni, de Deliben nem az elvégzett osztályok száma, hanem a bőrszín volt a döntő. A gyarmati társadalmakban mindenhol, így a Holland-lndiákon is faji alapon rétegződött a lakosság. A felső réteget a gyarmatosító fehérek alkották, utánuk jöttek az ún. „Idegen Keletiek" (ide tartoztak pl. az indiaiak és a kínaiak) majd a bennszülöttek következtek. Igazi „apartheid” volt ez a javából. Azonban a XX. század elején ez a gyarmatokon természetesnek számított. Székely unokatestvére és útitársa, Radnai István néhány hét után egy fillér nélkül, megkeseredve és csalódottan visszaindult Magyarországra. Székely maradt és a Siantar nevű település határában talált munkát egy dohányültetvényen, mint munkafelügyelő.9 1917-ben egy másik társasághoz, a Holland-Amerikai Ültetvénytársasághoz10 szegődött, s egy Kisaran melletti kaucsukültetvényen kezdett el dolgozni." Kisaran Medantól kb. 200 kilométerrel délre fekszik Szumátra keleti partján, az Asahan nevű tartományban. Itt ismerte meg Madelon Lulofsoí, jövendőbeli feleségét. Madelon Lulofs, a holland gyarmati köz- igazgatás egyik magas rangú tisztviselőjének, Klaas LuLOFsnak a lánya, ekkor már egy holland ültetvényes, Hendrik Doffegnis felesége volt. Házasságuk nem volt boldognak mondható. Madelon Lulofs 19 éves „naiv lánykaként" ment férjhez. Az esküvő után azonnal elköltöztek Delibe, ahol férje egy kaucsukültetvényen kapott munkát. Ez annyit jelentett, hogy az őserdőben, az ültetvény szélén laktak, távol a „civilizált világtól". A férje reggeltől estig az ültetvényen dolgozott. Hendrik Doffegnis, a férj, ezt az életformát kifejezetten élvezte, ellentétben feleségével. Madelon Lulofs számára ez csak egyhangúságot, egyedüllétet és elhagyatottságot jelentett. Madelon Lulofs 1919-ben hozta világra első gyermekét egy, a bennszülött munkások számára fenntartott kórházban. Az újszülött kislányt Marie Moud névre keresztelték.12 Egy évvel később, született második lányuk, Christine. Az egyhangúság és az egyedüllét egyre elviselhetetlenebb volt 17
