Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IN MEMORIAM - Dr. Bárdi László: Emlékezés Marczell Péter orientalistára
pesztően alapos forráskutatási alkalmakat. Minden létező korábbi forrásanyagot újra átvizsgált. A már lefordított anyagokat, dokumentumokat újra fordította, a legkisebb utalást is újra meg újra megvizsgálta, lehetőség szerint a helyszínen ismételten ellenőrizte. Bármilyen kapcsolódó személy, könyv vagy esemény neve felbukkant a korabeli feljegyzésekben, vagy Körösi leveleiben, azokat mindig újra megkereste, körültekintően újra mérlegelte, minden kicsi részletét ismételten elemezte. Marczell PÉTERnek egyedülállóan gazdag gyűjteményt sikerült létrehoznia a hosszú évek során. A könyvespolcokon olyan bibliofil ritkaságok is sorakoztak, mint a Körösi által is alapműként felhasznált Alphabetum Tibetanum, aztán a vitatott Serampoore Dictionary, de a Körösi-életműből jól ismert személyek - Moorcroft, Prinsep, Hodgson, Wilson, Gerard, Campbell és társaik - fennmaradt levelei, dokumentumai, a korabeli tibeti, indiai, sikkimi, ladakhi, bhutani útleírások, helybeli vallásos szent könyvek és történelmi művek. A kolkatai (kalkuttai) Asiatic Society üléseinek, tudományos beszámolóinak, levelezéseinek vaskos kötetei is szinte kimeríthetetlen kincsesbányáját jelentik a jelenkori keletkutatóknak. Nem csoda, hogy Marczell Péter korunk kiemelkedő Kőrösi-kutatójakánt került a tudományos élet nyilvántartásába. Duka Tivadar óriási leletmentő munkássága óta nem akadt még ilyen személy, aki ennyire fontos szerepet töltött volna be a Körösi- életmű teljesebbé tételében, a dokumentumanyag összegyűjtésében és feldolgozásában. Számos téves tabut döntött meg és tévesen rögzült közkeletű hiedelmet pontosított. Egyebek mellett tisztázta, hogy Zanglában soha nem volt lámakolostor, így Baktay Ervin, - a jó szándékú, de teljességgel amatőr „gentleman-utazó" - „emlékhely-azonosítása és emléktábla állítása” teljesen hamis volt. Kutatásai alapján kiderült, hogy Körösi semmiféle keresztyén zsoltárt nem fordított le tibeti nyelvre. Ugyanígy fényt derített a zavaros tokiói „buddhista szentté avatás" kényes hátterére. A számtalan további kisebb pontosítás - így Körösi göttingeni tanulmányainak valós értékére vonatkozóan; állítólagos indiai szegénysége idején a Magyarországról érkezett támogatás, - az általa 450 aranydukátra felemelt összeg - visszaküldéséről; az, hogy 1842-től visszautasított mindenféle posta- küldeményt, még a Magyarországról érkezőket is;- jelentősen segíti a jelenkori és az ez utáni Körösi- kutatások teljesebbé, egyben hitelesebbé tételét. 1992-ben - Körösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából, - nemzetközi szimpóziumokat szervezett s azokon előadást tartott Párizsban, Londonban, Genfben, Rómában és Kolkatában (Kalkuttában), valamint a saját költségén emléktáblákat helyezett el Angliában és Franciaországban is. Másfél évtized alatt folyamatosan tájékoztatta kutatásairól az International Association for Ladakh Studies és az International Association for Tibetan Studies rangos konferenciáit. A közreadott anyagaiból kiemelkedően fontos „A valósabb Körösi Csoma-képhez” címen megjelent kötete (Püski Kiadó, Budapest, 2003), de a kovásznai Körösi Csoma Közművelődési Egyesület kiadásában megjelenő kötetekben is folyamatosan közölt hézagpótló kutatási beszámolókat, forrásközléseket. A nemzetközi szakmai és társadalmi tájékoztatás szempontjából különösen fontos az angol nyelven megjelent „Alexander Csoma de Körös" két kötetes műve (The Asiatic Society, Kolkata, 2007). E kötetek döntően már megjelent magyar nyelvű tanulmányokat tartalmaznak, s jelentőségüket elsősorban az adja, hogy a nagyvilág figyelmét ismételten ráirányította a modern keletkutatás magyar klasszikusára, KŐRösire. Marczell a tőle megszokott éles szókimondással bírálja írásaiban a Kőrösi-szakirodalom téves, hiányos vagy torzító kiadványait, mint a magyar B laskovich L., Debreczy S., Laczkó Géza, az indiai Chakravarti, vagy a francia Jouty műveit. Marczell Péter hallatlan akaraterővel dolgozott élete utolsó napjáig. Eltávozása előtt pontosan egy hónappal még derűsen beszélgettünk, többek között a szakmai terveinkről is, bár emlegette, hogy az orvosi jelentések gyakorlatilag már csak igen csekély reményt adnak ehhez: a tüdejének nagyobbik része már működésképtelenné rongálódott. Találkozásunk után még tucatnyi e-mailt küldött, aztán napokkal később, 2008. november 12-én már csak a halálhírét közölte Pierre Rosniansky professzor, Genfből. Marczell Péter munkásságának vitathatatlan eredményeivel és személyes példájával egyértelműen bevonult a magyar keletkutatók és Ázsia-utazók legjobbjainak sorába. Dr. Bárdi László 122
