Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kern Péter emlékezete (Sparta Kern Zsuzsanna)
csillagászati tudományuk. Hihetetlen építészeti alkotásaiknak nagy csodálattal adóztam. Mexikó mai kultúrája az egyetemes latin-amerikai kultúra egyik válfaja. így az általánosan elfogadott és gyakorolt szemlélet is latin-amerikai. Ez persze egy másik szemléletmód, mint a miénk. Magam ezt a szemléletmódot a manana-komplexus szóval illetném (manana=majd'). A fordítás persze pontatlan, mert a szó — a mindenkor helyzettől függően — majd 5 perc múlva, 5 óra múlva, 5 év múlva vagy majd, ha fagy jelentésű lehet. Magyarul: mindenki ráért, minden közlekedési eszköz késik, vagy akár késve indul el, vagy érkezik meg vagy stb. Ezt európai embernek megszokni nem lehet. De hozzáidomulni lehet, olyformán, hogy minden időintervallumot bővebben mérünk. így kevesebb mérget kell lenyelnie az embernek és az idegei aránylag épségben maradnak. ” 1983-ban egészen egyéni utazást tettem meg Mexikóban, amely két hónapig tartott. Ez az utazás merőben másképp alakult, mint az 1980-as. Nos, ez ízben — csak magamra utalva — 9800 úti kilométert és 500 km-tgyalog tettem meg. (Az országutak talán 5%-a autópálya volt, a többit a világ legrosszabb útjainak lehetne nevezni). Legalább 11 darab 3000 m feletti hegyet is megmásztam, nem beszélve a mindennapi hegymászásról, amely legalább három kisebb hegyet foglalt magában. Az I.O.S. kongresszus alkalmával csaknem minden étkezést — európai mércével nézve is — jónak lehetett nevezni. Viszont az én utazásom alkalmával, reggel fél 5 óra körül felkeltem. Majd megittam valahol egy nesszkávét, amely a kávétermelő Mexikóban az egyetlen kávéalapú ital, amelyet nyilvános vendéglátóhelyen kapni lehet. Majd reggelire és ebédre elfogyasztottam egy-egy narancsot. Este 8-9 óra tájban meleget vacsoráztam. Az étkezés szerénysége több előnnyel járt: egyrészt olcsón éltem, másrésztfogytam is jelentős mértékben, ami megint csak elősegítette a hegyek könnyebb megmászását. Az I. O.S. kongresszus alkalmából az amerikai pénztárcához szabott szállodákban szállásoltak el bennünket. 1983-as utazásom során 2 hónapig 1500 dollárból fizettem a szállodákat, ettem, utaztam elővárosi és távobági autóbusszal, vettem nem kevés emléktárgyat, valamint magnó kazettákat mexikói népi zenével, legalább húsz tartományi térképet. A szállodák, amelyeket meglátogattam természetesen nem előkelő utasok számára készültek. Miután Dél-Mexikót meglátogattam, elutaztam Eszak-Mexikóba, egészen az észak-amerikai határig, CiudadJuarezig. Ezután 100 km-től 300 km-ig terjedő szakaszokban visszautaztam Ciudad Mexico irányába. Minden útállomáson legalább 4 napot töltöttem, és ott mind a négy égtáj irányában, helyi buszok segítségével beutaztam a környéket. A kiválasztott helyre érkezvén megnéztem a legközelebbi, legvadabb kinézetű hegyet. Ha szerencsém volt, csak két kilométernyire volt a községtől, de előfordult, hogy 25 km-t kellett gyalogolnom, hogy elérjem. Ha megmásztam a hegyet, már könnyebb volt - a gerincen haladva — a legközelebbi hegyet, vagy hegyeket elérnem. A fennsíkon gyakran intenzív földműveléstfolytatnak, és abban az esetben is, ha csak legelőnek használják a területet azon nem nőnek rendkívüli érdeklődésre számot tartó kaktuszok. A hegyek lejtőin is csak ott állnak „jobb” kaktuszok, ahol a legelésző jószág túl lusta, hogy oda felmásszon, vagy ha a növények valamilyen hatóanyagot tartalmaznak, és amiatt nem fogyasztják őket. Vad tövisruhával ellátott növények sem esnek áldozatul az állatok étvágyának. Azokban a városokban, ahol a „főhadiszállásomat” felütöttem, a kutya sem tudta, hogy hol lehet kaktuszokat fellelni. Azonkívül, úgy látszik, a városuk közvetlen környezetét sem ismerik, ha nincs ott véletlenül egy búcsújáró hely. A kaktuszokat Mexikóban gaznak tekintik, mint nálunk a kórót és a csalánt. Sok kaktuszt a tréfa kedvéért széttaposnak, szétvagdalnak, vagy kiásnak, így a biztos pusztulásnak teszik ki azokat. Senki sem érti, hogy kaktuszokat tanulmányozni, gyűjteni és szeretni is lehet. Részükre értelmesnek hangzott némiképp, ha kínomban azt mondtam nekik: botanikus vagyok. A helybeli lakók azonban többnyire nem hitték el szavaimat, hanem feltételezték, hogy orvos vagyok, aki az átkozott gazokat a bennük lévő drogtartalom miatt gyűjti, hogy ily módon gyorsan meggazdagodjon. Az I.O.S. kongresszus alkalmával vezetőink mindig siettek, ha bennszülöttek tűntek fel a láthatáron, valószínűleg azért, hogy ne lássunk túl sok piszkot, szegénységet és tudatlanságot. Azonban 1983-ban a szó szoros értelmében két hónapig éltem mexikóiak társaságában. Pozitív vonásaik többet nyomtak a latban, mint a negatívak. Bár a kutya sem tudta, hogy hol fekszik az a bizonyos Hungária és mi fán terem a hungaro, azonnal elnyertem az emberek rokonszenvét. Általában úgy kezeltek engem, mintha egy volnék közülük. Meghívtak többek között egy indián esküvőre is, és én voltam a díszvendég. Egészen egyszerű emberekkel ismerkedtem meg, megvendégeltek sok ennivalóval és pulquéval (agavepálinkával). „Lakva” ismertem 102
