Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kern Péter emlékezete (Sparta Kern Zsuzsanna)
hegyoldalban egy rossz lépés következtében vagy hat métert zuhant, bele egy kb. 3,5 cm hosszú tövisekkel bőven ellátott opuntiába (fügekaktusz, másnéven medvetalp). Több mint két órába tellett, amíg valamennyire ki tudta húzni a tőrszerű töviseket a testéből. A szállodában a derék mexikóiak azzal nyugtatták meg, hogy az említett fenevad tulajdonképpen egy ártatlan jószág, általában csak marhát, lovat, öszvért és kecskét fogyaszt, ritkán embert, így kisgyerekeket és időseket. Ez a magyarázat nem nyugtatta meg, ahogy mesélte, hisz honnan tudhatná az állat, hogy hol a korhatár? Sokat nélkülözött, hiszen anyagi korlátái voltak, mikor hazatért mindig legalább 10 kilóval kevesebb volt, de szívesen tette, elfogadta a nehéz körülményeket, hisz szeretett Mexikójában lehetett, és a tudományt szolgálta. Azt vallotta, hogy egy élet sem elegendő ennek a gyönyörű országnak a megismerésére. Szeretnék egy válogatást bemutatni az utazásai alatt készített felvételeiből, közben felolvasnék néhány részletet útinaplóiból: „Amióta csak kaktuszokkal foglalkozom kísértett egy álom, amely annyira megvalósíthatatlannak látszott, hogy szinte legendává nőtte ki magát bennem és közvetlen környezetemben. Sok jó barátom is megmosolygott, ha szóba hoztam Mexikóra vonatkozó vágyálmomat... Az igazság kedvéért meg kell említenem, hogy több mint másfél évtizede az I.O.S. tagja vagyok, és mint ilyen a kétévenként különböző országokban megrendezésre kerülő kongresszusokon, majdnem kivétel nélkül részt vettem. így, amikor az 1978-as Monacóban megtartott kongresszuson szóba került a mexikói rendezvény, vasakarattal kezdtem a garast a fogamhoz verni. 1980 elején konkretizálódott a gondolat, és március 16-án zökkenő nélkül útnak is indulhattam. Az útiköltségről és a tartózkodási költségről jobb hallgatni, illusztrálásként csak az álljon itt, hogy ezentúl sem fogok sem saját Trabanttal, sem más kocsival idehaza közlekedni, mert az útiköltség és a tartózkodási költség valamivel többet tett ki egy Trabant áránál. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy egymagában a kaktuszok megfigyelése és leírása nem ér semmit - elvonatkoztatva az országtól, amelyben nőnek, a tájtól, amelynek más növénytársaikkal együtt szervek alkotórészei, az emberektől, akik az országot lakják és ezeknek az embereknek a kultúrájától, amely nekünk ugyan szokatlan, de szerves részét képezi az egésznek. így az én látószögem nem kizárólag a kaktuszokra terjedt, ki, hanem a tájjal, az emberekkel és a kultúrájukkal egyaránt foglalkozik. Az ország hazánkhoz képest óriási, területe 1.972.547 km2 (Magyarország 93.030 km2), körülbelül 21-szer nagyobb hazánknál. Mexikó legnagyobb részét az 1000 m és 2800 m közötti fennsíkok borítják, melyeknek az éghajlata szubtrópusi, illetve mérsékelt 2500 m-ig. 1000 m magasságig trópusi éghajlat uralkodik. Ez vonatkozik a tenger melletti alacsony részekre, a Yucatan-félszigetre, és a fennsíkot felszabdaló — aránylag alacsony - völgyekre. Ezek a völgyek a különböző indián kultúrák bölcsői. A fennsíkból minduntalan előbújnak olyan Gellérthegy, vagy Hármashatár-hegy formájú „dombocskák", de Kékes nagyságúak is. Ez azonban a természet megtévesztése, mert ezek a „dombocskák" valójában — a tengerszinttől számítva — a Kárpátok bérceihez hasonló magasságú hegyek, — némelykor még azoknál is magasabbak! A hideg éghajlatú terület 2500-2800 m felett kezdődik. Itt találkozunk európai típusú lombos, vagy tűlevelű erdőkkel, sőt, 2800 m felett alpin formációkat is fellelhetünk, és a ma is működő tűzhányók tetejét örök, igaz, hogy kis kiterjedésű-hósapka is borítja. Pl.: Orizaba: 5700 m. Az évi csapadék a fennsíkok nagy részén évi 300-400 mm-t tesz ki. Egyebütt 1000 mm-t, és a trópusi részeken 2000 mm-t. Érdekes jelenség, hogy az esőfelhők általában csak a trópusi völgyek felett adják le terhüket. Mexikó területének 12 %-a megművelt, 33 %-a rét és legelő, 36 %-a erdő, és 19 %-a pusztaság. A kaktuszok leginkább a pusztaságban nőnek, de előfordulnak a megművelt földek mentén, a réteken és a legelőkön és az erdőkben, illetve az őserdőkben is. Hozzátehetjük azt is, hogy a parlagon hagyott földeket rövid idő alatt visszahódítják. Mexikó 1824 óta államszövetség. Lakóinak 55 %-a mesztic, 29 %'-a indián, 15 %- a fehér és kreol, és 1 %-a egyéb. Itt ma is magyarországnyi és ennél kisebb népességű indián nyelvterületek léteznek. A mexikói kultúra magas fejlettségű városállamokat alkotott, amelyek röviddel a spanyol hódítók bejövetele előtt egy kézben, az aztékok uralma alatt egyesültek. A közismert maya és olmec kultúra már a spanyolok bejövetele előtt jóval megszűnt. Mindezeknek a kultúráknak a közös jellemzője a piramisépítészet, az emberáldozat és a „pelote”, vagyis a labdajáték. Az indián vallási mítoszokban korán megjelennek a kaktuszok, felhasználásuk étkezési és vallási célra és bizonyos fokig imádatuk. A mexikói indiánok nem ismerték a kereket, a boltívet, a lovat vagy más igavonó állatot, de magas fejlettségű volt 101
