Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Érd és környékének szerepe az 1848-49-es szabadságharc küzdelmeiben
nyíltan megtagadták a fegyverek beszolgáltatásáról szóló parancsot. Sőt, a mezőváros bíráját megfenyegették, mert nem zárkózott el a hűségnyilatkozat aláírásától. Csak a katonaság bevonulásával sikerült a helyzetet megoldani. Megyeszerte megtiltották az erdő és nádasok ki- illetve levágását. Két érdi lakos — Pálinkás István és Tolnai Vince — megtagadta ezt a parancsot és nyíltan irtották a környékbeli erdőket. Arra hivatkoztak, hogy maga Jellasics engedte ezt meg nekik és erről papírjuk is van. Természetesen ez nem volt igaz, de a kiküldött katonák sem tudták elfogni őket 44. A megszálló császári csapatok jelenléte amúgy is nagy feszültséget keltett a lakosokban. Ezt az ellenszenvet növelték a folyamatos rekvirációk, melyek főleg a fő közlekedési utak mellett fekvő településeket sújtották. Itt az átvonuló seregek gyakran maguk gondoskodtak ellátásukról, és rablásból, fosztogatásból egészítették ki az elmaradó élelem-utánpótlást. Növelte az ellenszenvet az is, hogy megtiltották a honvédegyenruha viselését és a megye területén élő honvédeket arra kötelezték, hogy Székesfehérváron jelentkezzenek a katonai parancsnokságon, akik természetesen nem tettek eleget ennek. Az 1849 tavaszán lezajlott „dicsőséges tavaszi hadjárat” sikerei következtében hamarosan ismét magyar irányítás alá került a mezőváros és környéke45. Egy különleges menet Érden 1849 áprilisában egy hétfői napon különleges menet vonult keresztül Érden a Budát Székesfehérvárral összekötő úton. Az elfogott és rabságban tartott miniszterelnököt és társait menekítették a császáriak a közelgő honvéd csapatok elől a fővárosból. Gróf Batthány Lajost, amint visszatértek a különös követjárásból, azonnal elfogták a császári katonák46 és 1849. január 8-tól a budai várban tartották fogva. Ugyanott volt elzárva gróf Károlyi István, grófZelins- ki László és további harminc polgári fogoly, valamint sok katonatiszt. Az épületet, melyben rabságukat töltötték, a fővárosi lakosság csak „consillium-háznak”, németül Consilihausnak nevezett. Ez első napokban teljesen elzárták a külvilágtól, a családját is csak titokban, báró Orczy Lajos útján tudta értesíteni. Hitvese, Zichy Antónia grófnő a hír hallatára azonnal felutazott az ikervári birtokról a fővárosba, hogy férje közelében lehessen, és kijátszva az őrző porkolábokat kapcsolatba léphetett vele47. Később, a miniszterelnök tudta nélkül kihallgatásra jelentkezett Windisch-Grátznél, aki engedélyezte számára a szabad látogatást48. A honvédcsapatok sikeresen harcoltak a császáriak ellen és egyre közelebb kerültek ahhoz, hogy megkezdjék az elfoglalt főváros ostromát49. Április 20-án báró Weiden hadseregparancsnok a magyar csapatok előrenyomulása miatt elrendelte a császáriak visszavonulását a budai várból. Ez azt jelentette, hogy a fogoly miniszterelnököt és társait is tovább szállították. Egy április 22-én kiadott hadseregparancsnoki rendelet pontosan megjelölte az útirányt. Tíz napra lebontva a következő állomások érintésével igyekeztek elérni Sopront: Martonvásár, Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém,Városlőd, Pápa, Kiscell, Sárvár, Lövő, Sopron.50 A menetoszlop tervezett útjáról kiderül, hogy településünket is érintette a különös menet, mely biztosítására a varasdi határőrezred egy zászlóalját és 80 Vetter Antal (Marastoni József litográfiája)
