Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Érd és környékének szerepe az 1848-49-es szabadságharc küzdelmeiben
Görgey Artúr Barabás Miklós festményén Iáiták ott a fővezért, aki éppen az előcsapatokat ment megszemlélni. Helyette Pusztelnik21 alezredes fogadta őket, aki két huszárt rendelt melléjük kísérőül. Az ő vezetésükkel értek el Érdre, ahol Poeltenberg Ernő fogadta őket, akinek főhadiszállása a mai Magyar Földrajzi Múzeum épületében volt. A tábornok szívélyesen fogadta a delegációt és tájékoztatta arról, hogy már megkapta a hivatalos parancsot érkezésükről. Az itt eltöltött órákról Deák így ír: "...a magyar utócsapatokat Pöltenberg vezette. Ez a derék tábornok, régi ismerősöm szívesen fogadott. Mutatta a fóhadi szálasról vett német rendeletet, hogy bennünket az ellenség előcsapatához kísértessen. De hol az osztrák had előőrse? Senki sem tudta. Csodálkozásomra azzal menté magát Pöltenberg, hogy nincs pénz a kémek tartása pedig igen sokba kerül. A derék tábornok hosszasan és igen bizalmasan beszélgetett velünk... ”22 A kért katonai kíséretet is megkapták maguk mellé: „... Pöltenberg egy Géczy nevű fiatal hadnagyot rendelt mellénk kíséretül egy káplárral és tizenkét huszárral. Indulásunk előtt hallottuk a tisztek megjegyzéseit. Géczyt 23nem látjuk többé! 24 Mondd az egyik. Bizonyosan kikényszerítik, hogy átálljon! Jegyzé meg a másik. Kár ezért a derék huszárokért is! kiállt föl a harmadik... ” 25 A delegáció végül is kalandos26 út végén megérkezett Bicskére, ahol eredménytelen tárgyalásokat27 folytattak, majd visszatértek a fővárosba. Elégtétel Mórért - 1849. január 3., Tétény Amíg az Érdről eltávozott küldöttség tárgyalásokat kezdeményezett, addig Téténynél a fegyvereké volt a szó. E napok eseményeit és az akkori hadihelyzetet így eleveníti fel Görgey Artúr visszaemlékezésében; ”... Január 2-án hat dandárom már Tétényben, Erden, elő- csapatai Ercsinek és Martonvásár felé, Sóskúton előcsa- pataival Tárnok, Zámor és Barátháza felé, Budaörsön előcsapataival Bia felé, Óbudán kívül, előőrseivel Kovácsi, Vörösvár és Szentendre felé és a btidai Krisztinavárosban állt... ” 28 A fővárosban tartott haditanács29 rendelkezése értelmében Görgey kiadta a parancsot a szervezett visszavonulásra alakulatainak, de az utasítást végrehajtó Poeltenberg hibát követett el: ”... elővi- gyázati rendszabályra nem ügyelt, bevonta előcsapatait, mielőtt a felváltásukra Tétényböl kiindított osztagok beérkeztek és megkezdte a visszavonulást Buda felé, anélkül, hogy — verőfényes délben — észrevette volna azt az osztrák hadtestet, mely Martonvásár felől előrenyomulva követte őt...”30. Ez azért volt furcsa döntés Poeltenberg részéről, mivel Görgey külön felhívta a figyelmét arra, hogy csak akkor vonja vissza előcsapatait, ha a kiküldött dandár felváltotta.31 Fegyelmezetlenségéért, figyelmetlenségéért nagy árat fizettek volna, ha nem érkezik meg a helyszínre a Kméty32 dandárhoz tartozó Mezey Károly33 és Schulcz századosok3 * és Schmidt Albert főhadnagy vezette századnyi Vilmos-huszár. Ok azonnal megtámadták az előrenyomuló, az érdi csapatokat követő és megtámadni szándékozó Ottinger dandárhoz tartozó Wall- moden vérteseket. Ök reggel nyolc órakor indultak el Tétény irányába Ráckeresztúrról, és azt a parancsot kapták, hogy a legrövidebb úton Érd és Százhalombatta között érjék el Tétényt33. Az ütközet a szemben álló felek között rövid volt. Zámbelly Lajos, aki szemtanúja volt a harcoknak így számol be az általa látottakról: ”... Téténynél előre toluló ellenség Kmety dandárjára bukkant, mely épen készülő félben volt. A lovasság ellene fordult, s a nagy port, mely barátot és ellenséget füstgomolyként ellepett, felhasználva a Vilmos-huszárok kapitánya Mezei századjával sebtiben az elővédet képező Walmoden vasasokra veté magát s azokat szétugrasztá, mi által borzasztó mészárlás támadt, a melynek csak az általános visszavonulási parancs vetett véget. Moórnál e vasasok, fegyvertelen foglyokat és futókat lekoncolván, méltán nevezték «mészáros-ez78
