Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - Gyóni Gábor: A magyar őstörténet Baskíriában

Az első variánst viszont egyéb közvetett adatok támogatják, mindenekelőtt a Julianus-expedíció, amely után Nyugat-Európában is meghonosult Bas- kíria, mint földrajzi fogalom „Magna Hungáriával” való egyeztetése (a XIII. század közepéig Magna Hungáriát a Meotisz vidékére lokalizálták a nyugateurópai források!). Magyarországon minden valószínűség szerint Julianus expedíciója után vált bevetté az egyik magyar őshaza Baskíriával való azonosítása, ami olyan historiográfiai tény, amely reális történeti alapokon nyugszik.

Bár manapság már „illik” szkeptikusan viszonyulni a néprajz szerepéhez őstörténeti kérdésekben, a baskír népi kultúrának van egy olyan területe, amitől sokat vártak a kutatók a magyar őstörténetet illetően, ezek pedig a sezserék. A sezserék az egyes baskír nemzetségek történetét örökítik meg, ezek közül kiemelkedően fontos a jurmati törzs története, amennyiben ez a törzsnév a magyar Gyarmattal állítható párhuzamba. Sajnos, a várakozás beteljesületlen maradt. A baskíriai sezserék első kiadása a nemrég elhunyt nagy baskír tudós, R. G. Kuzejev munkája volt,40 de azóta születtek újabb kiadások is.41 A jurmatiak sezseréje csak arról tanúskodik egyértelműen, hogy ez a törzs — mint ahogy a baskírok egésze — a XIV. századig nyugatabbra lakott a mai településterületénél (így természetesen a történeti Baskíria sem egyezik a mai Baskortosztánnal, vagy baskírok által lakott területtel). Arra nincs egyértelmű bizonyíték, hogy a jurmatiak ősei magyarok lettek volna, mindenestre R. G. Kuzejev is úgy gondolta a törzsnév eredetéből kiindulva, hogy a jurmati törzs az ún. „bolgár-magyar komponenst”képezi a baskír etnogenezisben.42

Figyelemre méltó, hogy a baskír sezserék többsége mai napig nincs kiadva. Erre érdemes lesz figyelni a jövőben a magyar szakembereknek is, ugyanis nem le- hetlen, hogy olyan adat kerül elő, amely kapcsolatban van a magyarokkal. Erre példa az 1987-ben publikált baskír eposzokat tartalmazó gyűjtemény, amiben előfordul a madzsar etnonim: a baskír hagyomány szerint a délorosz sztyeppéről visszatérő nomadizáló baskírok madzsarokat találtak az Urálban.43

Mindezek az adatok összegezve arról tanúskodnak, hogy az egyik magyar őshaza a mai Baskíria területén volt. Ez a következtetés nem egyetlen „minden kétséget kizáró bizonyíték" eredménye, hanem több tudományág eredményeiből adódó következtetés. A magyar őstörténet kutatása csakis komplex módon történhet.

Mint a bevezetőben is utaltunk rá, a magyar őstörténet olyannyira „sötét” és ködbe vesző, hogy csak az adatokat komplex módon egyeztetve juthatunk — olykor így is csak közvetett módon — eredményre.

A magyar őstörténet kutatása, mint ezt a példa is mutatja, elképzelhetetlen az orosz(országi) szakiroda- lom ismerete nélkül. Arra kell törekednünk, hogy a gazdag és egyre bővülő orosz szakirodalom minél nagyobb terjedelemben eljusson Magyarországra. Enél- kül nincs előrelépés.

A tanulmányt dr. Erdélyi István lektorálta

JEGYZETEK

1 A Honfoglalás korának írott forrásai (a továbbiakban HKÍF) p. 144.

2 Moravcsik Gyula: Muagerisz király. Magyar Nyelv XXIII., 1927., pp. 258-271.

3 Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Etimológiai tanulmány. Budapest, 1882., p. 144; Munkácsi Ber- nát: A magyar őshaza kérdése. A finnugor őshaza nyomában. Budapest, 1973., p. 193.; Gombocz Zoltán: Eletfoldrajz és a magyar őshaza. Természettudományi Közlöny LVII. 1925., p. 374.;

4 Harmatta János: A magyarság őstörténete. Magyar Tudomány 1990/3. pp. 253-254.; Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Budapest, 1996., p. 257.

5 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1991.; Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Budapest, 1980., p. 43.; Makk Ferenc: A turulmadártól a kettőskeresztig. Szeged, 1998., p. 32.

6 Rövid áttekintés: Иванов В. А. Древние угры- мадьяры в Восточной Европе. Уфа, 1999.,

рр. 10-18.

7 Напольских В. В.: Введение в историческую уралистику. Ижевск 1997., р. 65.

8 Gombocz Zoltán: Eletfoldrajz és a magyar őshaza. Természettudományi Közlöny LVII. 1925., p. 374.;

9 Pauler Gyula: A baskír-magyar rokonságról. Budapesti Szemle 283. 1900., p. 337.

10 Munkácsi Bernát: Baskír helynevek. Ethnographia XIII. 1902., pp. 156-170.; Mészáros Gyula: Magna Ungaria (A baskír-magyar kérdés). Budapest, 1910.

11 Руденко С. И. Башкиры. Историкоэтнографические очерки. М.-Л. 1955.;

55