Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - Gyóni Gábor: A magyar őstörténet Baskíriában

mondottan „déli”jellegűek, ezek átvételére pedig legvalószínűbben az Észak-Kaukázus előterében vagy a „délorosz sztyeppén" kerülhetett sor. Más kutatók - pl. Makk Ferenc — viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy e szavak máshol, alkalmasint a Kárpát-medencében is bekerülhettek a magyar nyelvbe.

Számba véve a két eltérő véleményt, jelenleg tehát nincs okunk arra, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, miszerint a magyarság egészen a IX. századig a Vol- ga-Urál vidék erdős sztyeppéi részén, esetleg éppen Baskíriában lakott.

Ezen elvi felvetés után tekintsük át a kutatás állását és perspektíváit a magyarság baskíriai tartózkodását illetően!

A magyar-baskír rokonság Pauler Gyula által is képviselt romantikus eszméje9 már jó száz éve a múlté. Mészáros Gyula, Munkácsi Bernát eredményei alapján a magyar kutatásban már korán világossá vált, hogy a magyarok és baskírok nyelve különbözik, köztük a genetikai rokonság elképzelhetetlen.10

A magyar-baskír rokonsággal való végleges „leszámolás" furcsa módon valamivel később történt meg magában Baskíriában, mint Magyarországon. A baskíriai kutatás meglehetősen felemás módon viszonyult, viszonyul a magyarokhoz. Azok a vélemények, amelyeket újabban fogalmaznak meg baskíriai kutatók (pl. Ny. A. Mazsitov) arról, hogy magyarok soha nem éltek Baskíriában, nem minden előzmény nélküliek. A 20-as 50-es évek a szovjetunióbeli kutatásban a nyelvészeti indíttatású marrizmus időszaka volt, amely előnyben részesítette az autochton teóriákat. Ebben az időszakban háttérbe szorultak a migrációs kutatások. E korszak szovjet kutatóinak munkáiból, amelyek Baskíria történetét tárgyalták, (Sz. I. Rugyenko, A. P. Szmirnov) lényegében teljesen hiányoznak a magyarok.11 Csak a marrizmus bukása után, az 50-es évektől, s különösen a 60-as évektől kezdve alakult ki kedvező tudományos klíma az etnikai kérdések kutatását illetően, beleértve a migrációkutatást és az etnogenezis kutatását. Ami témánkat illeti ebben az időben kezdték el kiadni a Baskíria régészete és néprajza című sorozatot (ahol magyar kutatók, Erdélyi István, Németh Gyula is publikálták tanulmányaikat), amelyben aktívan foglalkoztak a baskír etnogenezis problémáival is. Az első kötetben R. G. Kuzejev és T. M. Garipov külön tanulmányban foglalkoztak a baskír-magyar kérdéssel, s azt állapították meg, hogy a magyarok és baskírok között nincs genetikai rokonság.12

A baskírok és a magyarok nyelvileg nem rokonok, hiszen a baskír nyelv a török nyelvek kipcsak ágába tartozik. Ennek ellenére a kutatásban fölmerült, hogy a baskírban esetleg lehetnek magyar (ugor) nyelvi elemek. Mai napig a legjobb alapvetés a baskír-magyar nyelvi viszonyról B. A. Szerebrennyikov akadémikus tanulmánya, aki külön monográfiát szentelt még 1963-ban a baskír-magyar kérdésnek, s kénytelen volt arra a megállapításra jutni, hogy a magyar és a baskír nyelv között nincs semmilyen kapcsolat. 13 Szerebrennyikov nemcsak azt állapította meg, hogy a baskír és a magyar nem rokon nyelvek, és a baskírban nincsenek magyar elemek, hanem azt is - és ez nem kevésbé fontos — hogy a baskírok nem jelenhettek meg a Vol- ga-Urál vidéken a volgai bulgárok keleti expanziója előtt.14 Ennek ellenére, lényegében a legutóbbi időkig születtek kísérletek arra (Sz. F. Mirzsanova), amelyek azt kívánták bizonyítani, van magyar nyelvi réteg a baskírban.15 Mirzsanova eredményeit meglehetősen indulatos kritikában utasította vissza Vásáry István.'6 Napjainkban arra nézvést is találunk utalásokat, mintha a magyarban lenne „baskír" nyelvi réteg. Ezt az álláspontot Ny. A. Mazsitov képviseli, aki szerint a magyar etnogenezisben jelentős számú baskír vett részt. O úgy gondolja, hogy a magyar nyelvben található török jövevényszavak „második rétege" — amit besenyő-kun rétegnek nevezünk — éppen a baskíroktól származik (pl. az olyan helynév, mint aTázlár, amely ismétlődik Baskíriában is). Sőt, Mazsitov szerint maga Julianus is baskír volt, aki volgai expedícióján nem a keleti magyarokat találta meg, hanem a baskírokat...1

Ligeti Lajosnak az az elmélete, miszerint maga a magyar etnonim is a baskírból ered, elutasításra lelt, s lényegében senki sem fogadja el.18

A fentieket is figyelembe véve ma a kutatók többsége (beleértve e sorok íróját is) szkeptikusan viszonyul a közvetlen baskír-magyar érintkezés lehetőségéhez (már ami a magyarok fő tömegeit illeti, akik a honfoglalók elődei).

Az egyik legígéretesebb terület a baskír-magyar kapcsolatok kutatásában a toponímia. A toponímiai kutatások területén érdekes párhuzam figyelhető meg a magyarországi és baskíriai kutatásban. A XX. század elejétől kezdve a magyar kutatásban az a nézet számít dominánsnak, amely tagadja azt, hogy Baskí52