Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Sárközy Miklós: Megjegyzések Vámbéry Árminnak a Perszepoliszban és az iráni síita zarándokhelyeken tett látogatásairól
bántódása, de itt kétszer oly mélyen érzi kegyetlensége súlyát, mellyel saját hazájában Ali követői ellen viseltetik / * / 29- s a szerényét játssza. A vad bahtijari és kurd, az alattomos iszfaháni és sí- rázi, az egyszerű török Azerbajdzsánból, az elfogódott közép-ázsiai, magas rangú kánok és mirzák, szegény pórok és szolgák, mindez tarka vegyülékében van itt együtt, s valóban rendkívüli és lélekemelő tekintet látni, hogy Ázsia e durva népei mily magukra erőszakolt gyengédséggel csókolják meg a rácsozatot, a padlót, s kivált pedig a rostélyajtóról függő nagy lakatot.”30 Vámbéry sem tudta tehát kivonni magát abból a valós és emocionális élményből, mely a látogatót érte, éri mai napig a mashadi Reza imám szentélyben. Mintha egész addigi útja summázatát olvasnánk ezekben a sorokban. A síita világ, Irán, vagy Közép- Ázsia különböző régióinak lakosait látja maga előtt az ember, amint egyszerre hullámzik végeláthatatlan sorokban a sír körül és próbálja megérinteni a kupola alatti ezüstrácsot, gyakorta tumultuózus jeleneteket is okozva, helyenként gyerekek másznak át a felnőttek vállai felett és jó hogyha levegőt kap az ember, amint épp bejut és hozzáér a rácshoz. Ilyenkor is mindig Vámbéry jut eszünkbe, amikor mindezt látjuk, tapasztaljuk. „Ha a zarándok háttal menve, a fehér márvány lépcsőt mély áhítattal megcsókoló és a sírnak bensejét odahagyta, ekkor szerzé meg a meshedi nevet, azon a címet, melyet pecsétjén és sírján visel, melyet praedicatum gyanánt neve elé tűz s mely nevének ugyanannyi kenetet, személyének ugyanolyan fényt kölcsönöz, mint a hádzsi cím (mekkai zarándok). A szabadba érve a zarándok rendesen fellélegzik, szeme örömtől csillog, s most már túl boldog, mert nemcsak minden bűnének terhétől szabadult meg, hanem teljes egész jövendő életét nyugodtan és biztosan folytathatja ezentúl.”31 Qadamgáh Vámbéry a négy nagy iráni síita zarándokhely mellett még egy igen érdekes látogatást jegyzett fel, mely Mashad mellett, útban visszafelé Teheránba érte őt: ez pedig a qadamgáhi zarándokhelyen tett vizitációja volt. Qadamgáh mintegy hatvan kilométerre fekszik Mashadtól nyugatra a nagy karavánút, az egykori Selyemút mentén. Nem véletlen, hogy Vámbéry is útba ejtette. A hely hírnevét (a perzsa szó jelentése: lábnyom) Reza imám ottjártakor maradt csodás lábQadamgáh (Fotó: Sárközy Miklós) nyomáról és az annak hatására fakadt forrásról kapta, melynek gyógyító, csodatévő hatást tulajdonítanak mind a mai napig. Vámbéry hibásan ‘Ali imám lábnyomának tartja a szent helyet a Vándorlásaim és élményeim Perzsiában,32 Qadamgáh mai napig élő zarándokhely, a népi vallásosság megkapó színtere, ahol mindig sokan időznek, hogy imádkozzanak Reza imám lábnyoma előtt és a gyógyforrásból vizet merítsenek. Qadamgáh érintetlen szépsége, kellemes ligetei és a XVI. századból származó szentélye kellemes pihenőhely az ideérkező vándornak, bárhonnan is vetődik ide. Ellentétben a másik három hellyel, Qommal, Sírázzal és Mashaddal ez a hely sosem vált nagy zarándokhellyé, sokkal inkább egy kisebb, de jól ismert vidéki úticél maradt Mashad mellett, ahova minden Mashadba igyekvő vagy onnan távozó síita zarándoknak illett-illik betérnie. Vámbéry tehát sikeresen bejárta az összes nagy síita zarándokhelyet, melyek közül a két legnagyobba be is lépett és színes és egyben történetileg nagyon is értékes képet festett róluk. Rej, Qom, Síráz, Mashad és Qadamgáh ma is a legfontosabb iráni síita zarándokhelyeknek számítanak, jelentőségük mit sem változott, csorbult a XIX. század második harmada óta. Utószó Talán meghökkentő, de a fentiek alapján elmondható, hogy Vámbéry Armin valamivel több mint egy év alatt megtette mindazt, ami egy akkori és mai vallásos síita szemében Iránon belül a legkegyesebb cselekedetnek tartatik, elzarándokolt a legfontosabb Iránon belüli síita szent helyekre. Sáh cAbd al-cA33
