Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Radó Sándor: Dóra jelenti (Dr. Papp-Váry Árpád)
nyelvű és 1976-ig további négy magyar kiadás, valamint egy filmfeldolgozás követett. A szovjetek által átnézett, javított kéziratot Radó Sándor nevelt fia, Dr. Trom András őrizte meg. Trom 25 évvel Radó Sándor halála és másfél évtizeddel a Szovjetunió széthullása után elérkezettnek látta az időt, hogy a „Dóra jelenti”-1, az egykor kihagyott részekkel kiegészítve ismételten megjelentesse. A kimaradt részeket az új könyvben vastag betűtípussal szedték, így jól követhető, hogy mi nem került bele az előző kiadásokba. A könyv első felében alig van kiegészítés, míg a Szovjetunió elleni háború során már nagyon sok új táviratrészlet, helyzetjelentés olvasható. A könyv gazdagodott több fényképpel és a belső borítókon, két színes, Radó által, Genfben szerkesztett Európa térképpel. A hírszerző csoport svájci lebukása után Radó Párizsba menekült. Innen külön repülővel 1945. január elején Moszkvába rendelték. A repülő Kairóban megállt. Radó időközben felismerte, nem jutalom vár rá Moszkvában. „Sétálni megyek” mondattal a városba indult, hogy az angol követséggel felvegye a kapcsolatot. Az oroszok hamar felismerték távozása okát, és keresni kezdték. A lapos háztetőkön keresztül menekült, de utolérték és a Szovjetunióban 9 év fogság várt rá. A teljes Dóra jelenti margójára című bevezetőjében a szerkesztő, Trom András egy CIA ma már hozzáférhető jelentésére hivatkozva azt állítja, hogy börtönbe zárása Berijának köszönhető. Berija a fiát, hogy elkerülje a frontszolgálatot, Svájcba küldte Radóhoz. Radó félve attól, hogy a könnyelmű, iszákos ifjú veszélyt hozhat a hírszerző csoportra, visszaküldte Moszkvába. A fiú a frontra került és meghalt. Az ő halálát kívánta volna Berija megbosszulni. Nehezen hihető történet. Sztálin tudomása nélkül, egy Lenin-renddel kitüntetett kémmel szemben, Berija ezt nem tudta volna keresztülvinni. Sztálinról ismert, hogy a családi kapcsolatokat nem vette figyelembe döntéseinél, Molotov külügyminiszter feleségét is börtönbe zárta, valami neki nem tetsző esemény miatt. Alekszej Cseszkonov, Radó lágertársa egy másik okot ismertetett. (Az ismeretlen Radó Sándor, Tekintet kulturális szemle, 2001. 2-3. pp. 170-205). Szerinte Sztálinnak a bal kezével valami baja volt. Hitler hatalomra jutása után Sztálin német neuropatológusokat kért fel kézproblémájának kivizsgálására. A német orvosok hazautazása után Radó parancsot kapott Sztálin kórjelentésének Hitler számára készített titkos változatának a megszerzésére. A jelentést Radó megszerezte, de Sztálin betegségét (paranoiáját?) továbbra is titkolni akarta, ezért küldte volna börtönbe Radót. Véleményem szerint felesleges feltételezések ezek. Radó a háború végén a francia hadsereg alezredese, a szovjet hadseregnek pedig az őrnagya (egyes források szerint az ezredese) volt. Sztálin számára teljesen közömbös lehetett, miért lett egy kapitalista hadsereg tisztje. Számára ez a tény, árulást jelentett és ezt büntetni kellett. Ezt Sztálin utódai később is sérelmezhették, mert a táviratilag közölt Lenin-rendet 1954 után sem kapta meg. (Ezzel szemben minden évben, Franciaország nemzeti ünnepén meghívást kapott a francia követségre.) Trom András bevezetőjéből egy dolgot hiányolunk. Radó szülei meggazdagodásának folyamatát, tényleges anyagi helyzetét érdemes lett volna leírni. Radó a kommunizmus éveiben csak annyit írt, hogy apám „a század eleji konjunktúrában gyorsan meggazdagodott és testvéreim már nem ismerték a nélkülözést, amiből nekem kiskoromban még bőven kijutott. ” A három és öt évvel fiatalabb testvérek már nemhogy nem nélkülöztek, hanem nagyon jól éltek, élhettek. Radó saját elmondása szerint minden évben az Adrián vagy Olaszországban pihentek, továbbá francia és német nevelőnő segítette tanulásukat. Valószínűleg ezzel azért nem foglalkozott Trom András, mert ennek kifejtése után még nehezebben érthető, miért, hogyan vált a kommunizmus lelkes, élete végéig hű hívévé Radó Sándor. Radó könyve a második világháború végével lezárul. 10 éves fogságát, hazatértét csak röviden érinti. 1954 utáni szakmai munkájáról egy szót sem ejt. Ezt a hiányt akarta pótolni Trom András, amikor a bevezetőbe beillesztette, Radó születésének 100. évfordulója alkalmából a Földrajzi Közleményekben 1989-ben megjelent cikkek alapján írt „Összefoglalás” című tanulmány fő megállapításait is. A könyvben megismételt mondatok tényszerűek. Idézzük Radó földrajzi, térképészeti munkásságát összefoglalva értékelő mondatot: „Radó magyarországi tevékenységével örökre beírta nevét a magyar földrajz, de elsősorban a térképészet történetébe. ” A könyv hátsó borítóján olvasható kiadói könyvismertető Radót „a 20. század talán leghíresebb magyar földrajztudósának és térképészének nevezi. ” Általában 147
