Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Radó Sándor: Dóra jelenti (Dr. Papp-Váry Árpád)
A nagyszombati jezsuita majd királyi Egyetem, és annak Pest-Budára helyezése (1877) után kialakított Magyar Királyi Egyetem csillagász-tornya felépítésének 250. évfordulója (1756) alkalmából, az ELTE Csillagászat Tanszéke adott ösztönzést az intézet múltjának, kialakulásának, változásainak alapos felkutatására. Erre annál inkább nagy szükség volt, mivel a nagyszombati majd budai, ill. budapesti Egyetemi Csillagvizsgáló történetét az eddigi, ilyen tárgyú munkák csak nagyon elnagyoltan, hézagosán, sőt tévesen tárgyalták. A most közzétett kötetből kitűnik, hogy a Tudomány Egyetem csillagászati intézete, az alapítás idején Európa egyik legjelentősebb csillagvizsgálója volt, és nem csak a hazai, de a nemzetközi tudományos fejlődésben is fontos helyet foglalt el. A csillag- vizsgáló tevékenysége a XVIII-XIX. század fordulóján szorosan kapcsolódott Magyarország feltérképezéséhez. Az Eötvös József-féle oktatási reformtól (1868) négy évtizeden keresztül a csillagászat tanítása és művelése a földrajzi tanszék keretében folyt, így része volt a hazai földrajzképzésnek is. A kötet értékes, új dokumentumokkal bővíti, sőt helyenként új megvilágításba helyezi a hazai tudománytörténet egy fontos szeletét. A kötet értékes kiegészítése a kolozsvári Egyetem csillagászati intézetének mindeddig ismeretlen múltja (Sztenkovics Ferenc munkája), valamint az egyetemi csillagászok „életrajzi lexikona”. Bartha Lajos Radó Sándor DÓRA JELENTI Az első teljes kiadás, ötödik, bővített, javított és átszerkesztett kiadás Kossuth Kiadó, Budapest, 2006. 374 oldal 1971-ben jelent meg először Radó Sándor II. világ- háborús kémtevékenységét ismertető írása. A magyar és nemzetközi közvélemény előtt már 1960 óta ismert volt felderítői múltja. A Szovjetunióból 1954-ben hazatérve először 1960 augusztusában ment tőkés országba. A Nemzetközi Földrajzi Unió Stockholmban tartott konferenciájára utazott diplomata útlevéllel, a magyar küldöttség vezetőjeként. A konferencia alatt a svéd napilapok vezércikkeikben tárták fel addig nem ismert kémmúltját, írták le, hogy a magyar küldöttséget egy szovjet csúcském (topspion) vezeti. A háború alatti felderítő tevékenységét ismertető külföldi cikkek, könyvek nyomán Radó a 60-as évek második felében határozhatta el, hogy életrajzba ágyazva, maga is leírja a történetet. Korábbi szovjet megbízóival és a magyar kommunista párt legfelsőbb fórumával előzetesen egyeztetve belevágott az érdekes múlt megírásába. Az elkészült fejezeteket lefordították oroszra és jóváhagyásra diplomáciai futárral, kivitték Moszkvába. Az oroszok a nem kívánatos részeket áthúzták a kéziraton. 1970-ben, a végső jóváhagyás előtt a szovjetek megtiltották a kiadást. Ekkor a magyar pártközpont is bekérte átvizsgálásra a kéziratot. Ebben az időben a Párt Kun Bélából akart kommunista példaképet faragni, ezért Radó kéziratából a Kun Bélát negatívan értékelő részeket kihagyatták, de a könyv megjelenését támogatták. Radót kiküldték Moszkvába az orosz tiltás feloldása és a megjelenéshez való hozzájárulás megszerzése érdekében. Radó sikerrel járt, az engedély alapján, 1971 tavaszán könyve megjelent magyarul, amit igen rövid időn belül 17 idegen 146
