Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Papp-Váry Árpád: Térképtudomány (Dr. Szabó József)
legújabb eredményeit. A vaskos kötetből „szájbarágós” nélkül is sugárzik, hogy a térkép a társadalom fejlődésének szinte minden fokán az embernek a világban való tájékozódáshoz elmaradhatatlan útitársa volt, és jelentősége napjainkban, amikor a Föld hagyományos értelmű térkép-felvételezése már a végéhez közeledik, egyáltalán nem csökken, sőt a technika fejlődésének is köszönhetően egyre inkább a mindennapok szinte természetes használati eszközévé válik (vö. pl. térképek a mobiltelefonban). A szerző tudományos életműve világosan mutatja, hogy a kartográfia (a térképtudomány) igen sok részterületének aktív kutatójaként tudományának egészéről széles áttekintése van. A könyvben a térképészet korai szakaszát bemutató résztől a legújabb térképszerkesztési irányzatokat (térképezés a világűrből, távérzékelés, a földrajzi információs rendszerek - GIS - térképészeti alkalmazása) taglaló fejezetekig mindenütt érezhető a szerző „személyes érintettsége”. Lépten-nyomon az is kiviláglik, hogy Papp-Váry Árpád részese (volt) a térképtudomány és a gyakorlati térképészet fejlődésében meghatározó jelentőségű magyar és nemzetközi szervezetek, műhelyek közelmúlt és jelen életének, s a könyvben még az ezekkel kapcsolatos „kulisszatitkokról”, mint különleges csemegékről is olvashatunk. Mintegy beavatja az olvasót a magyar térképészetet a második világháború után évtizedekig sejtelmesen körüllengő, s annak fejlődését sok vonatkozásban megnehezítő, sokszor a józan észnek is ellentmondó titkosítási világba is. A könyv terjedelmének közel 30%-át a térképészet történetét összefoglaló rész teszi ki. Azt gondolhatnánk, hogy (főleg annak első fele) csupán egy már viszonylag jól ismert folyamat ismételt bemutatása (Irmédi könyvének történeti nagyfejezete szinte oldalszámra megegyező terjedelmű). Végigolvasva azonban érzékelhető benne a szerző egyéni látásmódja és sajátosak a hangsúlyai is. A sok helyen igen részletező eseménytörténet mellett, amelyben igen érdekes tudománytörténeti csemegék is szép számmal akadnak — gondoljunk csak Piri Reis krimibe illő XVI. századi térképész-utazói pályafutására, vagy a kronométer feltalálása körüli, mai tanulságok levonására is alkalmas huzavonára - lényeges általános kultúrtörténeti vonatkozások is feltűnnek. A történeti rész utolsó íve napjaink térképészetéig követi a fejlődést, három fő országcsoportban (mezőgazdasági, ipari jellegű és szolgáltató típusú államok) mutatva be az érzékelhető tendenciákat. A vetülettani rész a hagyományosnál szűkre szabottabb, elsősorban a hazai topográfiai felmérések alapjául szolgáló vetületeket mutatja be, ezzel is mintegy jelezve, hogy napjaink térképészetében nem a vetülettani problémák megoldása a továbbfejlődés leginkább sarkalatos kérdése. Mintegy 40 oldalt ölelnek fel a tágabb értelemben vett felméréssel foglalkozó fejezetek: A vízzel borított felszínek felmérése, Térképezés a világűrből, Földrajzi információs rendszerek, Globális helymeghatározás. Ezen önmagukban érdekes és értékes témák sorrendjének és kapcsolódásának logikáját az olvasó azonban elég nehezen tudja megfejteni. A domborzatábrázolás, a sík- és névrajz a térképészeti munkák úgyszólván kötelező témakörei. A szerző elvi kérdéseket leginkább a domborzatábrázolás kapcsán fejteget, bár már ott is, a sík- és névrajzi fejezetekben pedig különösképp igen hasznos konkrét gyakorlati megoldások sokaságát magyarázza, és összehasonlításokat is bőven alkalmaz. A névírási rész szinte a magyar helyesírási szótár mélységében mutatja be a földrajzi nevek helyesírásának elveit és gyakorlatát. A névrajz nemzetközi szinten jelentkező igen komoly, teljes korrektséggel alig áthidalható nehézségei a kérdésben járatlan olvasó számára itt nagy meggyőző erővel tárulnak fel. A világtérképek (1:1 000 000 és 1:2 500 000) szelvényezési rendszere a laikus olvasónak valószínűleg nehezen érthető, viszont a 2 500 000-es világtérkép megvalósulásában játszott magyar szerep bemutatása a hidegháborús körülmények sajátos kulisszatitkainak fellebbentésével még sok szakember számára is újdonságokkal szolgálhat. A kötet utolsó harmada a különböző térképtípusokat mutatja be a navigációs térképektől a tájékozódási és a tematikus térképek sok altípusán át az atlaszokig, kozmikus térképekig, földgömbökig, sőt egészen a dombor- és a vakoknak készülő tapintásos térképekig. A tematikus térképek kapcsán szerkesztési módszereik gazdag tárházával is megismerkedhet az olvasó. A könyv egyik utolsó fejezete Térképszerű ábrázolásformák cím alatt valódi kuriózumokat is áttekint a sajtótérképektől a gondolati és fantáziatérképekig. Viszonylag szűk teret szentel a szerző a térképszerkesztés és sokszorosítás kérdésének, amelynek pedig már csak korábbi munkaköre miatt is kiváló ismerője. 144
