Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Kisari Balla György: Kogutowicz (Martinovich Sándor)
tanulmányozás után érezhetjük. A könyv megjelenésében a Dövényi professzor úr vezette csapatnak van elévülhetetlen érdeme. Mind formai, mind tartalmi szempontok alapján megállapítható, hogy a földrajz tudománytörténet jelentős alkotását vehetjük a kezünkbe. A könyv nagy segítséget jelent a felsőoktatási intézményekben oktató kollégáknak, valamint az ott tanuló földrajz szakos hallgatóknak egyaránt a tudománytörténet oktatásában, illetve tanulásában. Dr. Puskás János jviskolai tanár Nyugat-magyarországi Egyetem, Szombathely Kisari Bállá György KOGUTOWICZ Levelek, térképek. A szerző kiadása, Budapest, 2007., 336 oldal A magyar kartográfia közel fél évezredes múltra tekinthet vissza. Az első magyar ember Lázár volt, akinek 1528-ban megjelent térképével kezdetét vette a magyar térképészet története. Az eltelt évszázadokban kiváló képességű térképészek, térképrajzolók művészi szinten gazdagították a magyar térképkészítést. Kiemelkedő alakjai voltak többek közt: Hontems János, Zsámboky János, Mikoviny Sámuel, Karacs Ferenc, Lipszky János, valamint a Monarchia második katonai felmérésében tevékenykedő Tóth Ágoston. A XIX. század elején egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a modern, magyar polgári kartográfia kibontakozásához olyan önálló tudományos műhelyre van szükség, amelyben a technikai szakemberek munkájával, valamint a tudomány képviselőinek irányításával és közreműködésével készülhetnek világszínvonalú magyar térképek. Csak így lehetett felvenni a versenyt a külföldről beáramló térképészeti termékekkel. Ilyen magyar intézmény létrehozása azért is szükséges volt, mert az 1880-as évek elején erősödött az a követelés, hogy a magyar nyelvű iskolákat német helyett, magyar nyelvű térképekkel lássák el. Az intézményes magyar, tudományos, polgári kartográfia létrehozásában kiemelkedő szerepe volt a Kogutowicz-csalid tagjainak. A földrajz-geológia és történelem végzettségű szerző, a könyvben kitűnő, részletes tájékoztatást nyújt a Kogutowicz-csAáA eredetéről, tagolódásáról, munkásságáról. A család lengyel eredetű, a Krakkótól keletre fekvő Wojnicz városból származik. Itt sorozták be a Monarchia hadseregébe Mathias Kogutowiczot, aki 12 évi katonai szolgálat után a morvaországi Seelo- witzban (ma: Zidlochovice, Csehország) telepedett le, állást vállalt és családot is alapított. Két fia született: Emanuel Thomas, a későbbi híres magyar kartográfus (1851. december 21.), és két évvel később: Kari. Mindkét fiú katonai pályára készült. Emanuel a bécsi Katonai Műszaki Főiskola növendéke volt, ahol tehetségével csakhamar kitűnt társai közül. Kiváló sportoló, nagyszerű rajzoló, német, cseh és francia nyelvet értő hadmérnökké vált. A katonai szolgálattól való kényszerű távozása után egy darabig Bécsben, majd Sopronban élt, ahol megházasodott és egy magániskolában tanár lett, rajzot, szépírást, francia nyelvet és matematikát tanított. Ekkor vette fel az Emanuel név magyarított változatát: a Manót. Egyik tanártársa felkérte Vas megye iskolai falitérképének elkészítésére. Ez volt az első kartográfiai munkája, amely osztatlan 139
