Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IN MEMORIAM - Emlékezés Almásy Istvánra (Dr. Kubassek János)
megszervezte az afrikanisztika intézményes oktatását első ízben Magyarországon, megindította az Afrika- nisztikai Oktatási Programot. Életre hívta - különféle előzmények után - ugyanebben az évben a Magyar Afrika Társaságot, amelynek elnöke lett. 1998-ban, az ÉLTE Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának támogatásával megindította az Africana Hungarica folyóirat kiadását, amelyben tanítványai publikációs lehetőséghez jutottak - egy évre, mert támogatás hiányában a folyóirat jó időre megszakadt. Addigra már szépen sorjáztak a tanítványok. A Program sok érdeklődőt vonzott, számuk százakra tehető, de, magától értetődően, közülük kevesek lettek az afrikanisztika művelői. Az utóbbiak voltak az a szűk tanítványi kör, amely igazán részesülhetett Füssi tanár úr, vagy ahogyan néhányan nevezhették, Géza bá, igazi tudásából. Füssi Nagy Géza ugyanis legtöbbre az asztal körüli, teázással kísért beszélgetéseket tartotta, meg az aprómunkát: bevonta diákjait könyvtárrendezésbe, lexikoncímszavak írásába, s aki alkalmas volt, hamar lehetőséget kapott, hogy maga is oktathasson másokat. A tanítás nála nem szorult az egyetem falai közé. Legkedvesebb diákjait meghívta fia bodrogközi tanyájára, ahol szuahéli házat építhettek, vagy mbuzit (kecskét) süthettek nyárson az irányításával, miközben megismerhették a kecske „feláldozásának” egész szertartását is. Egy kis afrikai légkört varázsolt így Sárospatak közelébe. Olyan légkört, amelyben otthon érezte magát. Füssi Nagy Géza nem elvont tudományos tételek igaz vagy hamis voltát szerette volna bizonyítani. Számára az afrikai emberek és kultúráik élhető világot jelentettek, amelyet megszeretett. Ügy vélte, hogy minden, ami érték benne, megőrzendő és megismertetendő a világgal. Szomorúan látta ugyanakkor a számára kedves értékek vesztését, olyan követelmények, kulturális minták ráerőszakolását afrikaiakra, amelyek őket kiszolgáltatottá tették. Megismerni és megismertetni Afrikát — erre bíztatta tanítványait, és gyanakodva szemlélte a segélyezés címén folyó gyakorlatot, amely gyakorta nincs tekintettel az afrikaiak valódi igényeire, de legfőképpen annak elengedhetetlen szükségességére, hogy maguk döntsenek a saját sorsukról. Szívesen vett részt viszont olyan vállalkozásokban, amelyek afrikaiak megrendelésére és közreműködésével valósulnak meg. így 1999-től kezdve többször járt Mbu- luban, ahol a Tanzánia Barátai Egyesület templomot restaurált és Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett leánykollégiumot épít a helyi püspök felkérésére, tolmácsként segítve a munkát, és nem mellékesen kutatva a helyi kultúrát. Afrika értékeit szélesebb körben is igyekezett közkinccsé tenni. Kivételes műfordítói vénával megáldva, számunkra ismeretlen szuahéli szerzők műveit fordította magyarra. Tárgyi gyűjteményéből kiállításokat rendezett az ország különböző pontjain, legutóbb lakóhelyének közelében, a Pestszentimrei Közösségi Házban, 2008. januárjában. Igazi tudós mwalimu (tanító) volt, akinek emlékét nem csak művei, hanem tanítványai is éltetik. Dr. Sárkány Mihály EMLÉKEZÉS ALMÁSY ISTVÁNRA (1932. december 12. Budapest - 2008. február 19. Kecskemét) Minden elmúlás, minden távozás emlékeket, találkozásokat idéz fel. A világhírű Afrika-kutató, Almásy László életútjának kutatása során kerültem személyes kapcsolatba az Almásy-családdal. Borostyánkőn, a legendás Almásy-kastély ősi, ódon boltíves falai között találkoztam Maria Kufstein-Almásyval, s A Szahara bűvöletében című könyvemhez való adatgyűjtés révén ismertem meg a Brazíliában élő Almásy Antalt. Nagyon sok, felmérhetetlen emberi, szakmai segítséget kaptam Tőle munkámhoz, kutatásaimhoz, s az ismeretségből igazi barátság lett. Antal révén találkoztam öccsével, Istvánnal, aki meglátogatott Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban, ahol Almásy Lászlónak szobrot állítottunk. István nagy érdeklődéssel tekintette meg a szobrot, s elárulta, hogy ő is vonzódik a művészetekhez, s szabad idejében szívesen fest tájképeket. Meglepetésem igazi csodálattá változott, amikor Istvánt meglátogattam Táborfalván, s megtekinthettem nagyszerű festményeit. A család oldalági leszármazottja, István vérében hordozta azt a páratlan tehetséget, melyet felnőtt fejjel, tanári munkája mellett bontakoztatott ki teljes133
