Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Kóka Rozália néphagyományt átörökítő tündöklése - Magyar Örökség Díj (Kriza Ildikó)
Martinovich Sándor ezt az egyedülálló, maszkokat és szobrokat tartalmazó kollekciót önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül ajándékozta a Magyar Földrajzi Múzeumnak. A Martinovich Sándor által gyűjtött tárgyak meggyőzően jelenítik meg Afrika sokszínű népi kultúráját. Martinovich Sándor kezdeményezésére alakult meg 1995-ben Érden a Keresztény Értelmiségi Szövetség, melynek tudományos és kulturális előadásai a magyar szellemi élet számos kiválóságát vonzották Érdre, szívsebész professzortól az íróig, nemzetközi hírű történésztől az egyetemi tanárig, csillagásztól az olimpiai bajnokig, művészettörténésztől a filozófusig. Az előadások és Martinovich Sándor által szervezett hazai és külföldi kirándulások a Kárpát-medence, valamint Itália és Hellász legszebb természeti és kulturális értékeivel ismertették meg a résztvevőket, életre szóló élményt nyújtva mindazoknak, akik fogékonyak a szép és a jó iránt. Martinovich Sándor - aki 2008. márciusában tölti be 75. életévét - munkájával, teljesítményeivel, rokonszenves emberi magatartásával, szerénységével és segítőkészségével megbecsülést váltott ki mindazokból, akik látogatói voltak az általa szervezett rendezvényeknek, előadásoknak. Dr. Kubassek János KÓKA ROZÁLIA NÉPHAGYOMÁNYT ÁTÖRÖKÍTŐ TÜNDÖKLÉSE MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJ A magyar népmesék varázslatos világában otthonosan mozgó, és értékeket továbbadni képes egyéniség Káka Rozália. Évtizedek óta lenyűgözi meséivel a gyermekeket, maradandó élményt ad a felnőtteknek legkülönbözőbb helyszínen, közösségekben. Bejárta az egész „magyar glóbuszt”, a mai határokon belüli települések százait, Felvidéket, Erdélyt, Bácska-Bánát és Vajdaság nehéz sorsú magyar falvait, eljutott a Kanadába szakadt, tengeren túl élő bukovinai magyarokhoz. Lelki táplálékot vitt óvodákba, iskolákba, gyógyulásra vágyóknak az elmegyógyintézetbe, kultúrát éhezőknek a művelődési házakba. Kóka Rozáliát szeretettel fogadták aranyozott színházakban, nehéz szagú kocsmákban, és lenyűgözte a köréje sereglőket bárhol, bármikor, ha mesélni, énekelni kezdett akár erdei tisztásokon, búcsúkon, autóbuszon, vonaton, templomban, fővárosban, akár az Isten háta mögötti apró falvakban. Mesélt vidám és boldog embereknek, árváknak és megalázott vendégmunkásoknak, vagy háborútól űzött hazátlanná vált magyaroknak, árvíztől elárvultaknak, idegenbe szakadt társainknak. Fiatalon a népművészet mestere lett, és ma is egy magasabb fokon, mert számára a mese, dal, betle- hemezés, a hagyomány mind a művészetet szolgálta. Előadó művészete nemes, egyszerű, tiszta, egyedi. Fiatalon tudatosította, hogy az igazi előadáshoz nem elég csak a tehetség, hanem művészetet belülről értő, annak világában otthonosan mozgó emberre van szükség. A nemes célért sokat dolgozott, fáradozott, tanult. A változatos életpálya kezdetén már tudatosította magában, hogy nem kell takargatni a bukovinai gyökereket, hanem büszkén vállalható a művészi értékekben. Gyűjtötte a meséket és a mondákat, szólásokat, látomásokat, igaztörténeteket a hagyomány megannyi ágát. Felkereste a szétszórtságban élő bukovinaiakat és világtalálkozóra invitálta őket. A különleges szervezőkészséggel megáldott Kóka Rozália másokban is tudatosította a székely kultúra, műveltség értékeit, megszervezte Érden a Bukovinai Székely Népdalkört. Hamar felfedezte, azt, ami különleges, ami egyedi, amivel magukra tudja vonni az egész ország figyelmét. Ez a csobánolás. Évről évre megszervezte, hogy minél több helyen játszhassanak, minél szélesebb körben váljon ismertté. Nem tudom, valaki számon tartotta-e, hányszor került előadásra a csobánolás, de talán nem túlzás, ha milliós nézettségről szólok. Sokan láthatták a TV közvetítést, de sokkal maradandóbb élményt adott a személyes részvétel. Nem véletlen, hogy az Országházba is elvihették az emberiséghez szóló karácsonyi üzenetet, példázva a hagyomány erejét. Munkájával az európai kulturális örökség részévé tette a bukovinai székelyek hagyományát. Az együttes szereplése ébresztette fel az igényt, hogy hanglemezen, kazettán, könyvek révén juttassák vissza minél több emberhez a már-már elfelejtett tudást. Évről évre egyre több kiadvánnyal gazdagította a székely népmesék, népdalok iránt érdeklődőket. Ráérzett arra, hogy nem csak a 126
