Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Az 1956-os események és következményei Érden
a polgárőröd segítségével eltávolítottuk. ,.’S6 — vallotta később Riedlinger Tibor a bírái előtt a Nemzetőrség első estéjéről. Másnap, október huszonhatodikén úgy döntött a Nemzeti Bizottmány, hogy a Nemzetőrség létszámát tovább kell növelni, és szükség van több vezetőre is. így nevezték ki rendfenntartók helyettesének Bifkovics Józsefet , aki erre így emlékezett „... 1956. október 26- án délután négy óra felé felmentem a Tanácsházához, mert úgy értesültem, hogy ott nagygyűlés van és előzőleg hallottam azt, hogy a tanácsháza előtt ismeretlen Érdiek barikádot emeltek. A szovjet csapatok azt a barikádot szétlőtték és egy lepattanó kőszilánktól egy ember meg is halt. [...] Gévay Riedlingerhez utasított illetve mindjárt be is mutatott Ried- lingernek. Ekkor csak pár szót tudtam váltani vele, majd este hét óra fele visszamentem a Tanácsházára és ekkor ő helyettesévé tett ,38 engem... Az új vezetőknek nehéz éjszakájuk volt, hiszen a rendőrség épületét több támadás érte lőfegyverek reményében. Egy alkalommal fel akarták hívni őket, de a telefon süket volt. Ekkor Riedlinger Tibor Nagy Józseffel, a korábbi rendőrkapitánnyal és néhány nemzetőrrel átment a közeli épülethez. Ott meglepő látvány fogadta őket: a forradalmárok falhoz állították a bent levőket és fegyvereiket követelték. Budapestieknek mondták magukat és a fegyverek begyűjtésével magyarázták tettüket. Sikerült áthívni őket a Tanácsháza épületébe és elvenni a gyilkolásra alkalmas eszközeiket. Nem lehetett ugyanis pontosan tudni az ismeretlenekről, hogy milyen szándékaik vannak33. Október huszonnyolcadikán megválasztották az új Nemzeti Bizottmányt, amelyben már nem kaptak szerepet a kommunista községvezetők, mint az ideiglenesben és vezetője ismét Gévay Nándor lett. Ő megerősítette, hogy szükség van a Nemzetőrségre, a rend fenntartására és létszámukat felemelte, fegyvereket hozatott számukra. Ugyanekkor a rendőrség állományát sem oszlatták fel, együtt járőröztek a nemzetőrökkel. Mégpedig úgy, hogy két civil ruhás karszalagos forradalmár és egy egyenruhás alkotott egy járőrt. A testület létszámát felemelték nyolcvan - száz főre, amely fele állandó szolgálatban volt „...Község főbb középületei előtt állandó őrségek voltak, így a tanácsháza előtt, terményraktáraknál. Pártépületek előtt, ezen kívül minden kerületben mozgó járőrök. Az Ercsi és Balatoniföutak biztosítására az Ercsi Műszaki Dandár parancsnokságtól kértek segítséget és ki is küldtek egy tisztet kb. 16—20 emberrel, akik ellenőrizték az utakat és biztosították a forgalmat...’ - emlékezett Riedlinger Tibor a bírák előtt a rend fenntartásáról, ami az állandó átmenő forgalom miatt nagyon nehéz feladat volt. Az ellenőrzések során sok kiszabadult köztörvényes bűnözővel találkoztak, amint azok hazafelé tartottak. Nagyobb gondot jelentettek a fővárosból menekülő korábbi ÁVH-s vezetők, akik közül többet elfogtak az igazoltatások során. Sorsuk bizonytalan volt, talán szerencsésebb, hogy elfogták őket, mert így megmenekültek a forradalmárok haragjától. A nemzetőrök nehéz helyzetben voltak, ugyanis a településen elterjedt, hogy kiket tartanak fogva, ezért fennállt a veszélye, hogy a közhangulat ellenük fordul. Később az elfogott tiszteket a fővárosba szállították a Markó utcai börtönbe és a XI. kerületi kapitányságra. A fent említett pártház védelme nem volt véletlen. A forradalmárok többször megpróbáltak behatolni, mivel úgy gondolták, hogy az épületben fegyvereket rejtegetnek annak vezetői. Nem alaptalanul. Többször behatoltak, de nem találtak semmit, mivel a párttitkár az itt található géppisztolyokat átvitte a szomszéd lakóház padlására.<2 Ez később rendkívül kellemetlen volt, hisz november negyediké után a szovjet katonák módszeresen keresték a lakóházakban a fegyvereket és még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha megtalálják a vétlen szomszédnál azokat. A lakosok kezében levő fegyverek végig nagy gondot jelentettek. Az Óváros fölött található Kastély dombon nyolc légvédelmi ágyút tartalmazó bázis volt, amelyet magyar katonák őriztek. A forradalom kitörése után a katonák a helyükön maradtak. Tudták ezt a Duna túlpartján levő tököli repülőtéren tartózkodó szovjet katonák is, és egy este századnyi katona átkelt a folyón, s szétkergette a Riedlinger Tibor (Riedlinger Tiborné jóvoltából) 76
