Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Papp-Váry Árpád: Bulla Béla szerepe a Magyar Földrajzi Társaság életében
zott Markov\ K. K. szovjet szerző A geomorfológia alapvető kérdései című 1947-ben oroszul és 1952- ben magyarul is megjelent könyvére. Markov könyvét, minden egyes fejezet végén az irodalomjegyzék is feltüntette. 1958-ban és 1959-ben egyetemi hallgatóként kollégáim és én is naivul azt feltételeztük, hogy Bulla munkájánál is vaskosabb könyvre történik a gyakori hivatkozás. Egyik nap, az egyetemmel szembeni antikváriumban a kezembe került a sokat idézett könyv. A kisebb formátumú, mindössze 355 oldalas műnek döbbenetes hatása volt, akkor ébredtem, ébredtünk tantársaimmal közösen igazán rá, mit kell, mit kellett tenni azért, hogy a hivatkozott munkát messze meghaladó értékű könyv megjelenhessen. Elolvasva Markov könyvét, nem lehet azt mondani, hogy rossz könyv. Egyszeri hivatkozást, irodalom- jegyzékben való szereplést megérdemelt volna. Példaképként, iránymutató munkaként azonban elfogadhatatlan. De ahhoz, hogy a nagyobb tudású magyar professzor könyve megjelenhessen, a bevezetőben le kellett írni a következőket: “Markov jól ismert könyvének példája és indítása nyomán az elmélet és gyakorlat egységének jegyében könyvünk zárófejezetében megjelöltük azokat a feladatokat, amelyeket a magyar geomorfo- lógusoknak is el kell végezniük... ” Markov könyvéhez hasonlóan, nagyon sok szovjet egyetemi tankönyvet fordíttattak le abban az időben magyarra, kötelező iránymutatóként, felhasználandó, ismertetendő anyagként. Ezek többsége nem haladta meg a magyar tudományos ismereteket, sőt gyakran (pl. a biológiában) tévtanokat hirdetett. Ezért ezek a könyvek 1956 után gyorsan feledésbe merültek. Tudományterületünkről egyetlen szerző van, akinek magyarra lefordított és egyetemi jegyzetként megjelent műve meghaladta az addig publikált magyar, de az egyéb külföldi műveket is. Szaliscsev, K. A. A kartográfia alapjai című, Moszvában 1948-ban és magyarul, egyetemi jegyzetként 1953-ban megjelent munkájáról van szó. Felfedezéstörténeti munkák Bulla Béla tudománytörténeti szempontból jelentős, új geomorfológiai felismeréseinek fényében háttérbe szorulnak felfedezéstörténeti munkái. A harmincas évek második felében készült felfedezéstörténeti cikkei szakmai sokszínűségét, sokoldalúságát bizonyítják, ugyanakkor ugyanolyan alapos, pontos munkák, mint egyéb alkotásai. Az 1901-től megjelenő Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban, 1936-ban jelent meg a Felfedezők lexikona című, 162 oldalas kötet. A könyvet Kéz Andor szerkesztette. A szócikkek írásában Chol- noky Jenő és Prinz Gyula egyetemi nyilvános rendes tanárok mellett három egyetemi magántanár, Bulla Béla, Hézser Aurél, Kéz Andor és öt egyetemi tanársegéd (Glaser Lajos, Irmédi-Molnár László, Kádár László, Mendöl Tibor, Pósáné Ormos Jerné) vett részt. A kötetben sajnos nincs utalás arra, hogy az egyes szócikkeket kik írták. Feltehetően ezért az ELTE Földrajzi Intézete által összeállított Bulla Béla összesített bibliográfiája sem tesz említést erről a munkáról. Irodalmi hivatkozás hiányában csak feltételezhetjük, hogy a lexikon készítésével párhuzamosan már folyt a Révai Irodalmi Intézet megbízásából A Föld 19 Bulla Béla és felesége
