Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A Délvidék történeti földrajza - Tudományos konferencia Nyíregyházán (Dr. Göőz Lajos)
konferenciáknak. Az utóbbi években Dr. Kókai Sándor főiskola tanár vette át a munka jelentős részét, és „A Délvidék történeti földrajza” című kötetet is ő szerkesztette. A Délvidék, mint tudjuk a Nagy-Alföld része, három folyóhoz kötődik: a Tiszához, a Drávához és a Szávához. Ide tartoznak a Baranyai-háromszög, a Dráva és a Duna közötti jellegzetes ártéri rész, Bácska a Duna és a Tisza között fekvő lapos terület vagy a Bánság, a Tiszától keletre eső táj, a fában nagyon szegény Róna-vidék, aminek a déli részén található Európa legnagyobb „homoksivataga”, a 30.000 hektárt kitevő Delibláti-pusztaság. Míg a Szerémség a Duna és a Száva egybeömlése által alkotott szegletben található. Milyen egyszerű megfogalmazni a Délvidék lehatárolását. Emögött azonban nagyon jól tudjuk egy változatos történelmi eseménysorozat húzódik. Ezt nem is tudjuk pontosan elhatárolni. Hajdú Zoltán szerint Alsó-Magyarország, Dél-Magyarország vagy ugye a Délvidék kifejezés csak egy lebegő, térbeli szemléleti fogalma a magyar térszemléletnek, és az egész magyar földrajztudománynak. Olyan, „mintha égtáji térfogalom lenne". Amennyiben eltekintünk a részletes, főleg demográfiai, politikai vagy egyéb változásoktól, csak mintegy munkamegosztási, földrajzi modellt nézzük, akkor - ahogy Frisnyák Sándor is ezt a nézőpontot fogadta el előadásában — tulajdonképpen egy kultúrtáj kialakulásának és egy gazdasági térszerveződésnek a szemléletében kell gondolkodnunk. A történelem vonalával párhuzamosan, a nagy átalakulási korszakok tovább bonyolítják a képet. Nagyon messze vittek attól az idilli kortól, amikor még a déli Duna-Tisza-közi területeket Botond és Csanád vezérek birtokolták. (Már 1904-ben említik Bács várát, ebből származik tulajdonképpen a terület neve is, a Bácska). Ez a terület évszázadokon keresztül nagyon sűrűn lakott, színtiszta magyar terület volt, csak a Mohácsi csata után, 1526-ot követően vált szinte lakatlanná, mikor eltűntek a honfoglalás-kori falvak, szinte néhány hét alatt. 400.000 embert öltek meg és több százezren váltak hontalanná. Ettől az időtől kezdve, de már tulajdonképpen a török uralom előtt megkezdődött a balkáni népek észak felé való vándorlása. A bosnyákok és a bunyevácok után jöttek a sokácok. A török kiűzetése után pedig sokezer szerb család húzódott fel a kipusztított Alföldre és telepedtek le a Duna mentén. A XVIII. században az elnéptelenedett Alföld ismét a betelepítések színhelye lett. A sváb telepesek kerültek le a Bánság déli részére. Megkezdődött a magyarság részleges visszatelepítése is. Dél-Bácskában felvidéki szlovákok és elzászi franciák telepedtek le. A XIX. század közepére az egykori színmagyar területen egy hihetetlenül tarka néprajzi egyveleg alakult ki. Már korábban kialakultak ezen a területen a városok. IV. Béla alapította, később Mária Terézia szabad királyi város rangjára emelte Szabadkát. Újvidék hatalmas város lett, több mint 200.000 lakossal és a pé- terváradi várral. Ezenkívül Zombor, Zenta, Apatin, Gombos, Nagybecskerek voltak a jelentős központjai Bánságban élő magyarságnak. Mintegy fél millió magyar élt a Bácskában. Sajátos részt képvisel a túlnyomórészt horvát és szlavón lakosságú, Horvátszlavón Dalmácia, ahol 1910- ben már csak 4,1%-a volt a lakosságnak magyar. Mindenesetre Magyarország nagy szerepet játszott egyetlen tengeri kikötőnk, Fiume fejlesztésében, ami Mária Terézia jóvoltából 1779-ben került Magyarország birtokába. A konferencia számos kérdéssel foglalkozott. Igen értékesek azok a kutatások, amelyek a könyvben először kerültek publikálásra, így például a Boros László a bánáti szőlő- és borgazdaságról szóló munkája, vagy Bottlik Zsolt a horvát kisebbség etnikai földrajzának elemzése. Továbbá a délvidéki árutermelő kistérségek és a vasúthálózat fejlesztésének sajátosságait bemutató előadás Frisnyák Zsuzsától. A témakörök gondos megválasztása, a területet jól ismerő, a Bánáttal évtizedek óta foglalkozó Kókai Sándornak — a könyv szerkesztőjének - köszönhető. Dr. habil Gööz Lajos professor emeritus, Nyíregyháza 92
