Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Egy ismeretlen magyar tudós Indiában (Dr. Lázár Imre)
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 15■ szám, 2006. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, pp. 83-101. KISEBB KÖZLEMÉNYEK EGY ISMERETLEN MAGYAR TUDÓS INDIÁBAN Dr. Tömöry Edith ferencesrendi missziósnővér, művészettörténész (Budapest, 1905. július 24. - Madrász, 1998. május 30.) A dél-indiai Csennai (korábbi nevén Madrász) városában, a Stella Maris College-ban 2005/2006-ban egy teljes tanéven át ünnepelték a Művészeti Tanszék (Department of Fine Arts) alapító művészettörténész professzora, az immáron legendás hírűvé vált Dr. Tömöry Edith nővér születésének 100. évfordulóját. A nagy hírű intézményben konferenciák, szemináriumok, előadások egész sorát rendezték az 50 éven át ott élt magyar tudós emlékére. Ki volt ez a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen tudós nő, aki sok ezer kilométerre hazájától ilyen meghatározó hatást gyakorolt nemzedékek egész sorának művészeti képzésére? Dr. Tömöry Edith 1905. július 24-én született Budapesten, egy ötgyermekes család másodszülöttjeként. Tíz éves volt, amikor édesapja, ifj. Tömöry Károly hősi halált halt az első világháborúban. Az özvegyen maStella Maris College (Madrasz) (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán) radt édesanya, maroscsügedi Papp Edith 1919-ben férjhez ment Rajnai Gábor színművészhez, a Nemzeti Színház örökös tagjához, akinek neve számos korabeli filmből is jól ismert. Edith középiskolai tanulmányait az Angolkisasszonyok Budapesti Gimnáziumában végezte. Már gimnazista korában is sok terhet levett édesanyja válláról félárván maradt testvérei nevelésében. Később a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait, ahol művészettörténetből szerzett diplomát. Tanulmányokat folytatott továbbá Franciaországban, a párizsi Sorbonne-on, Belgiumban a Louvan-i Egyetemen, valamint Itáliában, a peruggiai Stranieri Egyetemen is. Tanulmányútjai során fáradhatatlanul látogatta Magyarország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Franciaország, Itália és Németország múzeumait, műemlékeit. Németországban Aachenben folytatott diploma utáni tanulmányokat, és művészettörténetből, francia nyelvből és irodalomból tett szakvizsgát. 1931 -ben szerzett egyetemi doktori címet az Aacheni Magyar Kápolna történetéről írt disszertációjával, amely magyar és német nyelven könyv alakban is megjelent. Ettől kezdve rendszeres tudósítója volt a „La Revue d’Historie Ecclesiastique” című folyóiratnak. Tanulmányai mellett a szociális munkának szentelte életét, tagja lett az Országos Gyermekvédő Ligának. Számos szegény sorsú gyermekből álló csoportot vitt Belgiumba és Hollandiába. Az 1926-ban tartott Ferences Év fordulópontot jelentett számára. Assisi Szent Ferenc életének a művészetre gyakorolt hatását tanulmányozva egyre na83
