Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Az 1956-os események és következményei Érden
tertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottakfívárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével! ...” A közlemény elhangzása után felcsendültek a magyar nemzeti Himnusz és Szózat hangjai. A miniszterelnök segélykiáltását a nap folyamán még többször megismételték magyarul, angolul, franciául, németül és valamilyen szláv nyelven. Időközben megindult a szovjet csapatok inváziója a főváros irányába. A Székesfehérvár felől érkezőknek pont a településünkön kellett átmenniük és ez komoly veszélyt jelentett. A nemzetőrség vezetői a lakosságnak kiadták parancsba, hogy semmiféle atrocitással ne provokálják az átvonuló páncélosokat. A legnehezebb feladatot Bifkovics József vállalta magára: „...A pontos időre már nem emlékszem, egy alkalommal Tárnok felől szovjet csapatok jöttek gépkocsikon egy-két páncélossal és eléjük mentem egy tolmáccsal. Előzőleg kiadtam, illetve megismételtem azt az utasítást, hogy a szovjet csapatokra ne lőjenek. Közöltem a szovjet parancsnokkal, hogy nyugodtan átvonulhatnak, a szovjet parancsnok maga mellé ültetett a gépkocsiba és így vonultunk át a községen. Az átvonulás alatt egy-két lövés eldördült a szovjet csapatokra, de hogy kik adták le nem tudom... ’ Ezen kívül semmiféle atrocitás nem történt. Néhány napon belül a szovjet csapatok Érdet is megszállták. Kis csoportokban vonultak végig a településen és a fegyverek után kutattak. Szemtanúk elmondása alapján barátságosan viselkedtek. Voltak akiktől szotyolát elfogadtak és olyan eset is előfordult, hogy a Dunát a Szuezi csatornának nézték.53 A megtorlás A forradalom leverése után igyekeztek a régi-új vezetők újraindítani az életet, bár iskolába csak 1957. januárjától jártak a nebulók, a közigazgatás megindult. A Nemzeti Bizottmány és a Nemzetőrség helyi vezetőinek köszönhetően Érden nem voltak komoly harcok, így a település nagyobb károk nélkül átvészelte az eseményeket. A községi tanács végrehajtó bizottsága már november 12-én összeült, és értékelte a történteket, mint arról a jegyzőkönyvek tanúskodtak: „... Szépe György vb. elnök ismertette a 2 héttel ezelőtt megalakult Nemzeti Bizottmány munkáját. Elismeréssel állapította meg hogy a község nagyon sokat köszönhet a Bizottmánynak. Az O értékük, hogy a községben nem volt gyilkolás, rombolás. [...] jegyzőkönyvileg kell megköszönni Gévay kartársnak és a vele dolgozóknak, a község érdekében kifejtett munkájukat... ”54 Később ezt határozatba is foglalták. Ennek ellenére a forradalom helyi vezetőit bíróság elé állították. Bifkovics József yolt az elsőrendű, Ried- linger Tibor másodrendű és Dzobai István harmadrendű, valamint Rózsa Attila 6 negyedrendű vádlott. Perükben 1957. szeptember húszadikán hirdetettek ítéletet: a Nemzetőrség egykori parancsnoka két év börtönbüntetést, helyettese két év hat hónap, Dzobai István négy év, Rózsa Attila két év hat hónap letöltendő szabadságvesztést kapott.5 Az ügyvédek fellebbeztek az ügyben, így az a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának népbírósági tanácsa elé került, amely 1958. március 18-án mondta ki az ítéletet, melyben az első- és másodrendű vádlott büntetését egy évre mérsékelte, és mivel ők 1957. március elseje óta előzetes letartóztatásban voltak, ezt beszámította az ítéletbe, így másnap szabadulhattak. A harmad- és negyedrendű vádlott büntetését helyben hagyták. Riedlinger Tibor felesége elmondta, hogy azért volt az enyhítés, mivel magas rangú volt ÁVH-s és szovjet tisztek igazolták a vádlottak ártatlanságát a másodfokú tárgyaláson, ezért kaptak egy évet, amit akkorra már letöltőnek. Gévay Nándort is letartóztatták és az Aradi utcába vitték kihallgatásra, csakúgy mint többi érdi társát. „.,. azt kellett bevallanom, hogy Győrben nyugati küldöttséggel tárgyaltam, hogy röplapokat vittem Pestről, hogy kommunista irtásra törekedtem...’ A vádak természetesen hamisak voltak, de a verések és a lelki terror hatására aláírta a jegyzőkönyvet. Ennek eredményeképp Kistarcsára került, ahol mostoha körülmények között, ablaktalan, fűtetlen barakkokban tengették életüket az elítéltek. Az utolsó két hónapot Tökölön töltötte, ahonnan 1957 karácsonyán szabadult. A büntetések letöltése után még nagyon sokáig zaklatták az egykori vezetőket családtagjaikkal együtt. Útlevelet nagyon sokáig nem kaphattak és az erkölcsi bizonyítvány kérelmüket is elutasították. Pedig nem 78