Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Kozák Miklós: Egy tudós professzor, Székyné Dr. Fux Vilma emlékére

szoros kövületszegény mészköveinek oldási maradék alapján történő vizsgálatához. Elemezte a Bagamér- Nagyléta-i gyepvasércet, valamint munkatársakkal az érmellék földtani és geoökoiógiai adottságait. 1940- ben a gömöri mészkövek vizsgálata témából egyetemi doktori fokozatot szerzett.

Budapestre kerülése után szerteágazó kutatómunkát folytatott abban a környezetben, ahol Mauritz és Szádeczky professzorok magas szinten művelték az ásványtan, a kőzettan és a geokémia különböző területeit. Ennek az időszaknak a munkái közül kiemelkednek az eocén vulkanizmus terén tett kutatásai, majd a mecseki kréta alkáli vulkanizmusnak a petrogenezise, illetve szénüléssel való kapcsolata terén végzett vizsgálatai. Utóbbiért kapta 1952-ben a földtudomány kandidátusa címet.

Az 1950-es évek elejétől kezdve vett részt a Telkibánya környéki érces terület újravizsgálatában és az akkor lemélyített Telkibánya Tb. 2. kutatófúrás részletes feldolgozásában. Munkatársaival, Hermann Margittal, Scherf Emillel, Csajághy Gáborral folytatott kutatómunkája kiterjedt a bányaterek, az érces és agyagos összletek, valamint a környék alapvető vulkáni képződményeinek vizsgálatára egyaránt. Összefüggéseket ismert fel ezek zonalitásában és alapvető szerepe volt a zöldkövesedés, a kálimetaszomatózis és a kapcsolódó ércesedés átalakulási folyamatainak genetikai értelmezésében. E témakörből készített összefoglaló munkája képezte akadémiai doktori disszertációjának alapját.

Scherf és Csajághy munkatársaként eljárást dolgozott ki a kálitrachitnak és egyéb káliföldpát tartalmú kőzeteknek vízben oldható kálisó előállítására történő feldolgozásához.

A fentiek mellett számos kapcsolódó jelenség keltette fel érdeklődését, többek között a bentonitok képződésének genetikája, a vulkáni térszínek növényi maradványainak kovásodása és szenesedése, valamint az ignimbritek képződése és a vulkáni kőzetek nevezéktana, illetve a hidrotermás tevékenység során kialakuló színesfémes ércesedés geokémiája. Sokoldalúságára jellemző, hogy eközben közleményei jelentek meg az alföldi lösznek a szikes talajképződésben betöltött szerepéről.

Immár elismert tudósként térve vissza a pályája kezdetét és utolsó szakaszát jelentő Debreceni Egyetemre, tanszék- és tanszékcsoport-vezetőként sokirányú

tapasztalatait és ismertségét felhasználva az ország természeti erőforrásainak kutatása témakörben elindította a Tiszántúl eltemetett neogén vulkánosságának kutatását, amely szintén úttörő jelentőségűnek bizonyult.

A kutatási sikereket folyamatosan kísérték a szolgálati beosztásban következő kinevezések. 1943-46 között gyakornok és tanársegéd, 1946-tól 1950 végéig adjunktus, 1951 januárjától 1971 nyaráig docens, majd ettől kezdve egyetemi tanár. 1974 januárjától vállalta fel Debrecenben a tanszékvezetést, melyet 1981-ig folytatott, közben az újjáalakuló doktoran- dusz képzésben is részt vállalt. 1994-ben lett a Debreceni Egyetem professzor emeritusza, s még ezt követően is az ezredfordulóig vállalta az ingázást szeretett szülővárosába, ahol aktív kutatói és oktatói tevékenységet folytatott.

Csodálatra méltó, hogy mindezek mellett pályafutása egészét végigkísérte az aktív társulati, tudományos közéleti és tudományszervezői tevékenység. Felsorolni is hosszú lenne mindazokat a munkákat és funkciókat, amelyeket a különféle hazai és nemzetközi tudományos és szakmai szervezetekben betöltött és véghezvitt (KBGA, IAGOD, MTA, TMB, MFT, TIT stb.). Kiváló német és francia nyelvtudásának, valamint szakmai felkészültségének és gyakorlott előadói kézségének köszönhetően - bár sosem számított „jó kádernek”- évtizedeken keresztül a magyar tudomány egyik utazó nagykövetének számított, aki színvonalasan képviselte a hazai geológiát és földtudományokat a különféle nemzetközi fórumokon, összejöveteleken, kongresszusokon és konferenciákon.

Egyik legkedvesebb, bár sok energiát felemésztő tevékenysége volt a számára mindig kedves Magyarhoni Földtani Társulattal kapcsolatos tevékenysége, ahol több szakosztálynak volt meghatározó szellemi és szervezeti vezetője, sőt egy ideig a Társulat társelnöki tisztséget is betöltötte. Szakmapolitikai és hagyományőrző munkássága nem csupán a nemzetközi kapcsolat- tartásban merült ki, hanem a kinti ismeretek hazai meghonosításában, neves magyar és külföldi elődök munkásságának, életútjának bemutatásában. Ez utóbbiak okán a Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya tiszteletbeli örökös elnökévé választotta.

Ugyancsak munkásságának és életművének egy számára igen kedves elismerése volt, amikor az arany35