Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
IN MEMORIAM - Búcsú Bányai Mihálytól (Dr. Kubassek János)
Múzeumi Tanulmányok első számától szerkesztőbizottsági tagként fontos munkát végzett a kiadvány pénzügyi alapjainak előteremtésében. Szerzőként segítette a Magyar utazók lexikonjának megjelenését. A távoli tájak magyar utazói könyvsorozatban az Európa és Afrika magyar világjáróit bemutató köteteivel jelentősen hozzájárult az ifjúság egzotikus világrészek iránti érdeklődésének felkeltéséhez. O hívta életre a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok Okmánytár-rovatát, melyben értékes levéltári forrásokat publikált. Elsősorban a magyar Afrika-kutatás elfeledett személyiségeinek életútját követte nyomon. Meghatározó, kezdeményező szerepe volt a Duna- földváron felavatott Magyar László szobor létrehozásában. Krizsán László személyiségét jellemezte a szenvedélyes, megalkuvás nélküli igazságkeresés, melynek során többször került éles hangú viták középpontjába, írásaiban hangot adott kételyeinek, s nem egyszer új utakat nyitott meg a további kutatások előtt. Nemcsak Érden, hanem az ország más településein, Duna- földváron, Szombathelyen, Öttömösön és lakóhelyén, Százhalombattán is nagyra becsülték forrásfeltáró szorgalmát, melynek gyümölcseként alapvető településmonográfiák születtek. Súlyos betegen írta meg az Érdi Krónika - eredeti levéltári kutatásokon alapuló - történeti fejezeteit. Érd város képviselő testületé 1996-ban Csuka Zoltán-díj- jal ismerte el munkásságát. Krizsán László segítőkészsége, önzetlensége, áldozatvállalása rendkívüli munkabírással párosult. Agyvérzésből lábadozva, a kórházi kezelések szünetében is fáradhatatlanul dolgozott. Minden ígéretét beváltotta, minden tanulmányát határidőre leadta, lektorálási teendőit pontosan elvégezte. A Földrajzi Múzeumi Tanulmányok hasábjain megjelent értekezéseiben az utókor számára elévülhetetlen értékeket hagyott. Százhalombattán, 2006. április 3-án bekövetkezett halála fájdalmas veszteség mindazok számára, akik ismerték és szerették. Távozása mindannyiunk számára pótolhatatlan űrt jelent. A szorgalmas tudós sokarcú életműve számos tanulságot jelent a jövő tudósnemzedékeinek, s mindazoknak, akik fogékonyak történelmünk vitatott, vagy elfeledett kérdései iránt. Dr. Kubassek János BÚCSÚ BÁNYAI MIHÁLYTÓL (Jánoshalma, 1920. július 5. - Brazília, Lagoa Santa, 2005. július 6.) A távoli Brazíliából kaptuk a szomorú hírt, hogy 2005. július 6-án hosszú szenvedés után elhunyt Bányai Mihály, aki munkásságával nagy megbecsülést szerzett a brazíliai múzeumbarátok körében. Jánoshalmán töltötte ifjúkorát, s a háborút követően vándorolt ki Dél-Amerikába. Az emigránssors átlagától eltérően, a létfenntartás kényszerein felülemelkedve, szenvedélyes kíváncsisággal kutatta választott új lakóhelye múltjának emlékeit. Megtanult portugál nyelven, s önképzéssel, szorgalmas munkával szerteágazó őstörténeti, régészeti, paleontológiái ismeretekre tetet szert. Bányai Mihály évtizedes munkával hozott létre egy páratlan archeológiái gyűjteményt Lagoa Santa közelében. A közeli barlangok kutatása során felszínre bukkant régészeti leletek fáradhatatlan kutatójaként két keze munkájával, családja önzetlen segítségével építette fel azt a nagyszerű múzeumot, mely szinte zarándokhellyé vált a múlt iránt érdeklődők körében. A környék földtani, barlangtani kutatásának eredményei elválaszthatatlanul összefonódnak Bányai Mihály tevékenységével. A magyar szakemberekkel való kapcsolatok kiépítésével lehetőséget nyújtott Boglár 122
