Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Merkl Ottó: Kaszab Zoltán, Mongólia állattani kutatásának úttörője
kihasznált gyűjtésre, a szó szoros értelmében éjjelnappal dolgozott. A nappal fogott anyagot az éjszakai rovarok gyűjtésére szolgáló lámpa fénye mellett konzerválta. Elsősorban rovarokat gyűjtött, de minden más gerinctelen és gerinces állatot is eltett; csupán pajzstetveket, levéltetveket és madarakat nem tudott hazahozni a speciális konzerválás nehézségei miatt. Másodszor: számos olyan módszert alkalmazott, mely különleges életmódú állatok begyűjtésére jól használható, így a legkülönfélébb csapdákat, csalétkezést, „partmosást” stb. Apránként megismerte az arid zónában igen hasznos gyűjtési fogásokat. Rájött például, hogy a talajlakó gyászbogarak zöme éjjel aktív, a nappali forróságban elrejtőznek azokba a kis homokdombokba, melyeket a szél a ritkán álló cserjék, így főleg a borsócserje (Caragana) és a szakszaul (Haloxylon) töve köré épít. Ilyen helyekről nagyon sok új fajt ásott ki. A harmadik, a siker szempontjából legkockázatosabb tényező volt a jó gyűjtőhely megválasztása. Addig soha nem látott terepen, sokórás autózás közben kellett kijelölni egy olyan helyet, mely vélhetően otthont ad a leggazdagabb és legtipikusabb faunának, s ha az ember rosszul választ, a feszített tempó miatt nincs mód visszatérni egy előző helyre. (Egyébként elsősorban ez a képesség tesz egy zoológust jó gyűjtővé.) Még felelősségteljesebb volt az éjszakai táborhelyek kijelölése, hiszen ilyenkor volt igazán alkalom a sokoldalú gyűjtésre. A feldolgozás évei Félmillió állatpéldányt Belső-Ázsia elhagyatott vidékein összegyűjteni, az anyagot a terepen konzerválni és épségben hazahozni Budapestre — már ez is tiszteletreméltó teljesítmény. Preparált és tárolószekrényekbe helyezett példányok tömege azonban önmagában holt gyűjtemény csupán; információk forrásává akkor válik, ha tudományos feldolgozás tárgya lesz. Meg kell állapítanunk, hogy Kaszab Zoltán a feldolgozást-feldolgoztatást éppen olyan állhatatosan végezte, mint a gyűjtést. A két nagy bogárcsaládot, melyeknek szakértője volt, maga dolgozta fel, minden más csoporthoz megkereste a megfelelő hazai vagy külföldi szakembert. A szak- irodalom folyamatos figyelésével bukkant rá specialistákra, s nem kis rámenősséggel vette rá őket a gyűjtött anyag vizsgálatára. Több kutató éppen e mongol expedíciós anyagon kezdte tudományos pályafutását. Az eredmények megjelentetését, az ezzel kapcsolatos szervezési munkát szintén maga Kaszab Zoltán végezte. A hazai és külföldi zoológiái szakfolyóiratokban megjelent publikációk egy sorozatba rendeződnek („Ergebnisse der zoologischen Forschungen von Dr. Z. Kaszab in der Mongolei”), mely e sorok írása közben a 498. közleménynél tart. Mintegy húsz ország kétszáz kutatóját számlálhatjuk a szerzők közt; a nyomtatott oldalak száma közelít a 8000-hez. A több tízezer, Mongóliából kimutatott állatfaj közül körülbelül 1600 addig ismeretlen volt a tudomány számára; további mintegy 1900 fajt, melyek Belső-Ázsia más vidékeiről már ismertek voltak, Kaszab Zoltán talált meg először Mongóliában. Kaszab Zoltán szerteágazó tudományos tevékenységének csak az egyik, mindazonáltal a legnagyobb jelentőségű vonulata a mongol fauna feltárása. Húsz évvel expedíciói után, mikor a gyűjtött anyag feldolgozása már a befejezéshez közeli szakaszba jutott, a részeredmények szintézisét szerette volna elvégezni. Váratlan halála azonban ebben, és más összefoglaló munkáinak befejezésében is megakadályozta. Részletes útibeszámolóiban rögzített tapasztalatait felhasználva azóta újabb és újabb expedíciók indulnak Mongólia távoli vidékeire, melyek bizonyosan finomítják e táj élővilágáról alkotott képünket. Kaszab Zoltán feltáró munkája azonban mindig alapvető marad Belső-Ázsia kutatása során. Dr. Merkl Ottó Természettudományi Múzeum Állattára Budapest Baross u. 13. 1088 IRODALOM KASZAB Z. (1964): Zoológiái kutatóúton Mongóliában — Állattani Közlemények 51 (1—4): 55 — 70. KASZAB Z. (1965) : Zoológiái kutatóúton a Gobi-Altájban és a Hangáj-hegységben — Állattani Közlemények 52 (1—4): 57-78. KASZAB Z. (1966): Állattani gyüjtőúton Kelet-Mongólia sztyeppéin — Állattani Közlemények 53 (1—4): 89—99. KASZAB Z. (1964): Zoológiái kutatóúton Nyugat-Mongóliá- ban — Állattani Közlemények 54 (1—4): 43 — 62. KASZAB Z. (1968): Állattani expedíció a Transzaltáj —Góbiba — Állattani Közlemények 55 (1—4) : 45—64. KASZAB Z. (1969): Állattani gyüjtőúton a mongóliai nagy tavakhoz — Állattani Közlemények 56 (1—4): 59 — 77. KASZAB Z. (1984): Übersicht der Ergebnisse der Ungarischen Zoologischen Expeditionen in der Mongolischen Volksrepublik 1963 — 1968. — Erforsch, biol. Ress. MVR Halle!Saale (1983) (3): 71-97. ZOLTÁN KASZAB, A HUNGARIAN PIONEER IN THE ZOOLOGICAL RESEARCH OF MONGOLIA Zoltán Kaszab (1915—1986) is an internationally renowned figure in Hungarian zoology. His whole academic career is associated with the Hungarian Natural History Museum where he worked as director general between 1970 and 1985. As a specialist of darkling beetles (Tenebrionidae) and blister beetles (Meloidae), he published comprehensive works on the fauna of the Eurasian arid zone, Australia, New Guinea and the Pacific archipelago. In the 1960s he led an expedition of six parts into Mongolia, where he travelled 22,400 km, visiting all the major landscapes of the country. His one-man expeditions provided about half a million animal specimens. Among them representatives of 1,600 species new to science are found and another 1900 species were described from other countries of Central Asia and found by him in Mongolia. The study of the collection has been going on. Until now 500 publications by almost 200 authors have dealt with the collected material. Translated by Dénes Lóczy 20
