Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata

Szarmata mészkőből épült utcasor Törökbálinton A f ényképeket és a rajzokat a szerző készítette

9. Földvári Aladár (1906 — 1973) Kossuth-díjas egyetemi tanár, geológus. Vendl Aladár munkatársaként főleg a Budapest környéki üledékes kőzeteket tanulmányozta, és az ő nevéhez fűződik a mecseki uránérc-telepek felfedezése.

10. Papp Ferenc (1901 — 1969) geológus, egyetemi tanár, Schafar- zik Ferenc tanársegédjeként kezdte pályafutását. A mérnök- geológiában és vízföldtanban tűnt ki munkásságával, ö alapította a jósvafői Karsztkutató Állomást.

11. Halász Árpád (1921 — 1985) eredeti foglalkozása lemezsajtoló volt, majd szívós munkával földtani képesítést szerzett. Előbb a Földtani Intézetben, később különböző bányavállalatoknál dolgozott geológusként. Hosszabb ideig Érden lakott és a vidék geológiai viszonyait tanulmányozta. Részletes tanulmányt írt az érdligeti „kaptárkövekről”, mely közönyösség miatt kiadatlan maradt.

12. Cholnoky Jenő (1870 — 1950) a legnagyobb magyar földrajztudósok egyike. Tudomásunk szerint ő készítette az első tömbszelvényt a Tétényi-fennsíkról (Id. 14. ábra).

13. Bulla Béla (1906—1962) Cholnoky Jenő tanítványa, majd tanársegédje volt, mesterének nyugdíjba vonulása után (1941- ben) ő vette át a budapesti egyetemen a földrajzi intézet vezetését. ő indította el hazánkban a negyedidőszak modern szemléletű kutatását.

14. Ispay Ferenc (eredetileg Ispaits, szül. 1918) szüleivel Százhalombattán, majd 1938-tól Érden élt. Cholnoky és Bulla tanítványa volt az egyetemen. Doktori értekezését a Garam folyóteraszairól írta. A háború után kivándorolt Amerikába, ahol megírta Magyarország föld- és néprajzát. Jelenleg egy New York-i középiskolában földrajztanár.

15.Szilárd Jenő (1923 — 1988), a földrajztudomány doktora, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének volt munkatársa. Sokoldalú tudományos munkásságának középpontjában a felszínalaktani (geomorfológiai) vizsgálatok álltak, különösen kiemelkedő eredményeket ért el a Buda környéki és a Balaton vidéki kutatásaival.

16. Pecten-félék, fésűkagylók, a kagylók egyik nemzetsége. Bár első alakjaik már 300 millió évvel ezelőtt a felső-karbonban megjelentek, főleg 40 — 30 millió évvel ezelőtt (az eocéntói kezdve) terjedtek el nagy számban a tengerekben. Lenyomataik, kőbeleik gyakran előfordulnak az Érd—Tétényi-fennsík durva mészköveiben.

17. Tortonai emelet, az itáliai Tortona helység után elnevezett földtörténeti időszak, a mától visszaszámított 13,6—16,5 millió év között (középső-miocén). Ma térségünkben a „badeni emelet” elnevezést használják helyette.

18. Foraminiférák, az egysejtű (Protozoa) tengeri állatok mintegy 20 000 fajt számláló rendje. Általában gömb, korong vagy cső alakúak, átmérőjük rendszerint az 1 mm-t sem haladja meg, de vannak óriás méretűek is (külön jegyzetben említjük pl. a nummuliteszeket). Házuk többnyire meszes anyagú, és tömeges felhalmozódásuk mészkövet hoz létre. A szarmata mészkő anyagában jelentős szerepet játszanak.

19. A nummulinák vagy helyesebben a nummuliteszek a fora- miniferák egyik csoportja. Mészházuk korong alakú, és átmérőjük 10—16 cm is lehet. Főleg az eocén korban (ezelőtt 50 — 40 millió éve) terjedtek el tömegesen és gyakoriak a Budaihegység ún. nummuliteszes mészköveiben. Lenyomatuk érméhez hasonló, innen ered a nevük (,,kis érme”). Az oligocénban kivesztek, így az Érd —Tétényi-fennsík szarmata mészköveiben már nem találhatók.

20. A Lithotamniumokat magyarul korallalgáknak nevezik. Ezek a meleg tengert kedvelő puhatestű állatok az általuk kiválasz41