Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata
A Benta-patak szarmata mészkőrétegekbe vágta szurdokvölgyét Sóskáinál elkallódott, kiadatlan jegyzeteit — özvegye adományaként — a Magyar Földrajzi Múzeum archívuma őrzi. A hidrogeológusok közül az 1960-as évek elején Érd vízellátásának megoldása érdekében Ozoray György végzett helyszíni vizsgálatokat (1962, 1963), a legutóbbi években pedig Scheuer Gyula dolgozta fel munkatársaival a Tétényi-fennsík és környezete vízföldtanát (1982, 1986). Geográfusaink közül elsőként Cholnoky Jenő11 foglalkozott részletesebben a Budai-hegység D-i előterének kialakulási kérdéseivel. Az ő nyomdokain készítette el Mihalik László (1926) a Tétényi- fennsík részletes ismertetését, míg Kaiser László (1935) a szomszédos Budaörsi-medencét dolgozta fel. A geológia és geográfia időbeli elhatárolásának megfelelően ezek a kutatások a térség fiatalkori (pliocén végi, negyedidőszaki) fejlődésére, tehát az utolsó néhány millió évre vonatkoztak. A Duna- völgy Budafok—Érd környéki szakaszának kifejlődését a folyó által felépített teraszok alapján Bulla Béla13 tanulmányozta behatóbban (1939), majd az egész magyarországi Duna-völgy feldolgozása keretében Pécsi Márton rendszerezte (1958). Érdről az első földrajzi monográfiát Ispaits (IspayJ Ferenc14 készítette egyetemi szakdolgozatként 1942- ben, kéziratos munkája azonban elveszett. A Tétényi-, valamint az Érd—Sóskúti-fennsík felszínalaktanának (geomorfológiájának) legalaposabb, ma is mértékadó feldolgozása Szilárd Jenő nevéhez fűződik (1958)15. A térségben található kőzetek Mielőtt belemélyednénk térségünk ősföldrajzi titkainak kutatásába, célszerű megismerkedni az itt található kőzetekkel. Ezek milyensége és a bennük megbúvó kövületek ugyanis a régmúlt idők megbízható tanúi. Például a folyóvízi kavics és homok fel- halmozódása szárazföld jelenlétére utal, a sósvizi állatok maradványai tenger létezésének bizonyítékai. Induljunk ki a legidősebb kőzetekből, vagyis azokból, amelyek a legrégebben élt állatok kövületeit, lenyomatait őrizték meg. Mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a kőzetek kora szempontjából térségünk viszonylag fiatal. A fennsík peremétől É felé alig néhány km távolságban olyan hegyeket találunk, mint a Törökugrató, Odvas-hegy és a Csíki-hegyek, melyek anyaga több mint 200 millió éves, a középső-triász tengeréből lerakodott dolomit. Érd környékén ilyen idős kőzetek nincsenek a felszínen, a legrégibb képződmények kora 30 millió év körüli. A földtani korbeosztás szerint (2. ábra) a kőzetek döntő tömege az új-harmadidőszakból (neogénből) és a negyedidőszakból származik. Ezek a fiatal rétegek a térségben csaknem hiánytalan sorozatot alkotnak, folyamatosan helyezkednek el egymás fölött: alul az idősebb, felül a fiatalabb lerakódások. A kőzetbe zárt ősmaradványok alapján megállapították, hogy a térség legidősebb üledékei néhány száz m széles, szakadozott sávban az Érd—Tétényi- fennsík É-i letörésén bukkannak elő (8. ábra). 27
