Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: A kilombók világa

JEGYZETEK

THE WORLD OF KILOMBOS

1. Magyar László Délafrikai utazásai 1849 — 57. években. Első kötet. Pest, 1859. 185-186. 1.

2. Magyar László: A délafrikai Munda-Evambo, Lungo és Kapota tartományok általános földirati vázlata. Magyar Akadémia Philosophiai, törvény- és történettud. Közlemények. III. köt. 1862. 259-260. 1.

3. Ua: 265. 1.

4. Ua: 266. 1.

5. Uo.

6. Joruba vidéken. Utazási napló. A Kath. Hitterjesztés Lapjai. (Nagyvárad) 1887. február. 26 — 27. 1.

7. The Diares of Lord Lugard. Edited by Margery Perham. Evanston, Illinois, p. 60.

8. Ua: p. 56., 71.

9. Ua: p. 40.

10. Ua: p. 56., 67.

11. Wolfgang Hoffmann — Harnisch: Brazília. Egy forróövi nagy birodalom. (Athenaeum) é.n. 225. 1.

12. Jorge Amado: Zsubiabá. Budapest, 1955. 43. 1.

13. Richard Hughes: Szélvihar Jamaikában. (Fordította: Bala- bán Péter). Budapest, 1969. 14. 1.

In the centuries of slave trade in Africa so-called kilombo settlements developed. These kilombos were established by escaped slaves or village communities taking refuge from slavery. In this microsocieties previously unknown forms of democracy and self-government appeared. In the kilombo society the consciousness of interdependence was present and promoted the integration of the peoples of the kilombo. Because of the hiding life of inhabitants, the kilombos strongly restricted economic progress. The institution of the kilombo were taken over by African slaves to South America. The ki- lombos were a special form of protest against slavery.

Translated by D. Lóczy

AFRIKA

Egyetemes tájékoztató

Szovjetszkaja Enciklopédia Kiadó Moszkva, 1986—7.

1343 oldal

A Szovjet Tudományos Akadémia Afrika Intézetének gondozásában megjelent, a legújabb kutatások eredményeire támaszkodó Afrika Enciklopédia két fő részre különül.

Az első rész Afrikát, mint kontinenst ismerteti. Címszavai a fekete földrész geológiai-geográfiai- klimatológiai állapotáról, Afrika történelméről, népeiről, a kontinens felfedezésének és tudományos megismerésének krónikájáról nyújtanak tájékoztatást. Jelentős új adatokat tartalmaznak a gyarmati háborúkat és a felszabadító harcokat, illetve mozgalmakat ismertető fejezetek. Az első részben külön címszavak közlik a kultúra, az irodalom, a színház- és táncművészet, az építészet, a hagyományos és modern képzőművészet, az afrikai nyelvek és az afrikai nemzetgazdaságok adatait. Ezen utóbbi tárgyat érintő címszavak tanulmánynak beillő részletességgel tárgyalják az afrikai elmaradottság történelmi okait és a gazdaságok jelen állapotát.

A szovjet Afrika Enciklopédia első kötetét lapozgató magyar olvasóit két kellemes meglepetés is éri:

a kontinens tudományos feltárói között megtalálják Magyar László nevét (41. oldal), az Afrika-tudomá- nyok legújabbkori magyar művelői közül pedig Sik Endre, Bognár József, Kákosi László, Krizsán László és Marton Imre munkásságát említi (231. oldal).

Az Enciklopédia második része szabályos lexikon. Mintegy 14 000 címszó tartalmazza azokat az ismereteket és adatokat, melyeket a tudomány a fekete földrészről napjainkig összegyűjtött.

A kötetek külseje és igényes tipográfiája méltó a belső tartalmi értékekhez. A jó minőségű papíron az egyébként is gazdag és a szöveget jól kiegészítő illusztrációk még inkább plasztikusak, és olykor — mint például az afrikai művészeteket reprezentáló rajzok — a címszavak módjára tájékoztatnak.

Az Enciklopédia, nagyszámú külső munkatárs bevonásával, a Szovjet Tudományos Akadémia Afrika Intézetében készült. Szerkesztője Anatolij Andreje- vics Gromiko, az Afrika Intézet igazgatója. A szerkesztő bizottság munkájából részt vállalt a szovjet Afrika-tudomány leningrádi iskolájának időközben elhunyt megalapítója, Olderogge professzor is. A munkatársak között olyan ismert szakértőket találunk, mint Hazanov, Jablocskov, Davidson és Letnyev Afrika-kutatók.

K. L.

24