Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Merkl Ottó: Kaszab Zoltán, Mongólia állattani kutatásának úttörője

Teve segítségével mentik ki a sárban elakadt autót (III. expedíció, 1965, Bajamterem )

helyismerete kulcsfontosságú volt az expedíció sikere szempontjából. Kaszab Zoltán minden beszámolójában hangsúlyozta, hogy milyen sokat köszönhet kísérőinek; a mindennapi élet teendőit mind elvégezték, és így ő a lehető legtöbb időt szentelhette a terepmunkának.

Minden utat GAZ-terepjáróval tettek meg. A kocsit a terhelhetőség végső határáig meg kellett pakolni, hiszen a fővárost elhagyva teljesen bizonytalan volt, vajon a víz, élelmiszer és benzin utánpótlása biztosítható-e. A térképeken jelölt utakat gyakorta csak sejteni lehetett; sokszor kellett átkelni rohanó folyók gázlóin, vagy éppen kiszáradt folyómedrek (szajr) elsüllyedéssel fenyegető homokján.

Minden éjszakájukat sátorban töltötték, távol bármilyen lakott helytől; a nyugodt pihenést gyakran zavarták a bőrbe furakodó apró púposszúnyogok, vagy éppen a fagy. Napjában kétszer (reggel és este) étkeztek, mindennap ugyanazt: marhahúskonzerv levesnek felöntve, s belefőzve tészta. Tüzelőanyagul argal (száraz trágya) szolgált. A magukkal vitt víz a hosszú tárolás miatt ihatatlanná vált, így csak forralás után, tea formájában fogyaszthatták.

Külföldi zoológusok, akik némileg már ismerték a mongol viszonyokat, nehezen tudták elképzelni, hogyan lehetett aránylag rövid idő alatt ilyen tömegű anyagot összegyűjteni. Kaszab Zoltán szerint három tényező tette ezt lehetővé. Először: minden percet

Tábori csendélet a mongol pusztán (Kaszab Zoltán felvételei)

19