Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Apor Éva: Stein Aurél kutatásai Perzsiában
KÖNYVISMERTETÉS Stein Aurél: ÁZSIA HALOTT SZÍVÉBEN A szerző írásait válogatta és szerkesztette: Szörényi László Helikon Kiadó Budapest, 1986. 455 oldal, 26 kép Ára: 75 Ft Remekmívű kötetben tette közkinccsé 1986-ban a Helikon Kiadó Stein Aurél régészeti kutató nagy expedícióinak legizgalmasabb részleteit. A nosztalgikus, régmúltat idéző sárga árnyalatú oldalakon — a Kner Nyomda színvonalas kivitelezésében —- az olvasó szinte percek alatt a „világ tetején”, a Pamir jeges hágóin, a Taklamakán forró sivatagjában, vagy a Kasmír kellős közepén, Szrinagarban érzi magát. Persze ehhez az érzéshez nagy mértékben hozzájárul a kiváló tudós-utazó fordulatokban gazdag kifejezőkészsége és páratlan megfigyelőképessége, mellyel naplószerűen tárja elénk legkorábbi kasmíri útjának részleteit. A kötetben válogatott írások éppen olyan fordulatosán örökítik meg a több ezer éves, befalazott buddhista könyvtárak felfedezését, a tunhuangi rejtett barlangtemplomok kincseinek felkutatását, mint kalandos utazásait az ismeretlen vidékeken, „Ázsia halott szivében”, ahova előtte elvétve jutott el európai. A „Szünidei utazás Szrinagarba” című — szép- irodalmi szempontból is dicséretes útinaplóban első kasmíri útjáról ad hiteles képet. A lahore-i Oriental College principálisaként, s egyúttal a Pandzsábi Egyetem dékáni hivatalának vezetőjeként az oktatás szüneteiben Stein Aurél kisebb utakra vállalkozott, elsősorban Kasmírban és a vele szomszédos területeken. 1888. augusztus 2-án kel útnak Gudzsarát- ban, majd a Ludar Marg-völgyet érintve, Gulmar- gon és Szrinagaron át október 10-én Dzsammuba érkezik. Pontos néprajzi, földrajzi megfigyelésekkel gazdagítja ez a magyarul első ízben publikált — Stein által „Ferienreise”-nek titulált — útinapló az egyetemes kultúra iránt érdeklődőket. A kötet másik írása — Halász Gyula fordításában és átdolgozásában — elvezeti az olvasót „Ázsia halott szívébe”, mint ahogy Khotan homokba temetett városait Stein Aurél találó kifejezéssel élve földrajzilag és irodalmilag elhelyezi. A világhírű kutatót az ismeretlen Kínai—Turkesztán felderítése izgatta: meg akarta találni azokat a városokat, amelyeket a legendás kínai szerzetes utazó, Hszüen Cang, majd később a velencei Marco Polo láttak. A tudományos publicisztika sikere ez a leírás, melyben elénk tárja a Taklamakán-sivatagban megbúvó Ravak, Nija, Endere és Dandán-öilik romjait, bizonyítva, hogy a romvárosok hajdanában virágzó, az indiai buddhizmustól és az Iránon át beszivárgott hellénizmustól meghatározott kultúrát képviselték, amely a nyugat felé terjeszkedő Kina katonai védelme alatt állt az északról jövő hun, illetve a délről jövő tibeti támadások ellen. Stein Aurél második nagy expedíciójának lehetünk tanúi — több mint nyolc évtized távlatában — a kötet másik írásában, a „Romvárosok Ázsia sivatagjaiban” című fejezetben. Ez az utazás 1906-ban Csitrálon keresztül, átkelve Masztudzson, Kasgar vidékére vezetett. Kasgarban egy kiváló tudós, Csiang Szu-jeh csatlakozott hozzá kísérőül, és tulajdonképpen ez az út hozta meg Stein Aurél számára az igazi világhírt. Egy taoista pap segítségével Tunhuang „Ezer Buddha” sziklatemplomainak egy befalazott kápolnájából sikerült megszereznie több ezer írástekercset, selyemfestményt és templomi zászlót. Az erről szóló tudósítást olvasva nyomon követhetjük a viszontagságos karavánutat, az izgalmas ásatásokat és feltárásokat, megidézve Közép- Ázsia történetének „homokszemcséktől megtisztított drágaköveit”, tovább egy új kínai fal felfedezését. Ezután a könyv oldalain „ősi ösvényeken” Turfán vidékére invitál bennünket a szerző, valóságos képet nyújtva harmadik belső-ázsiai felfedező útjáról, feltárva Turkesztánban a többi között Kara-Khotot, és a német expedíciók által eléggé barbár módon kizsákmányolt Turfánt. Stein Aurélt fiatalkori álmai nemcsak Belső-Ázsiá- ba vonzották, hanem Nagy Sándor nyomába is. A kötetnek ez a fejezete arról győz meg bennünket, hogy a tudóst a legendás keleti hadjárat útvonalának és hadszíntereinek leírása a történeti topográfia utolérhetetlen mesterévé tették. Stein Aurél már 1916-ban, pamíri útjával kapcsolatban rosszallóan jegyezte meg, hogy Nagy Sándor egyik történetírója valamely képtelen helyre lokalizálta az egyik átkelést: íróasztal mellől nem, csupán a terepen lehet rekonstruálni az ókori történelem fontos eseményeit. Stein Aurél sokoldalúságára jellemző, hogy — mint a kötet záróakkordjaként is érzékelhetjük,— kitűnő tanulmányt írt az ó-perzsa vallásos irodalomról, a fehér hunok és rokon törzsek indiai szerepléséről, illetve Duka Tivadarról, aki felett 1910 végén mondott emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémián. Az „Ázsia halott szívében” című válogatott írások — Harmatta János megállapítását idézve, hatalmas útleírások, „telitűzdelve történeti, művészet- történeti, földrajzi kitérőkkel, s megszakítva a feltárt leletek katalógusaival. Szinte a régi, herodotosi excursus-technika feléledését láthatjuk nála, a történetírás atyjának vonzó érdekességével együtt”. A kötetet eredeti térképek és fényképfelvételek teszik még szemléletesebbé. Gelencsér Gábor tanár Lenti 14
