Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 6. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1989)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Apor Éva: Stein Aurél kutatásai Perzsiában

Stein Aurél egyik térképe a perzsiai kutatásairól szóló jelentésében (1904)

India and South-Eastern Iran”, London, MacMillan 1937 és „Old Routes of Western Iran”, London, MacMillan 1940. Ez utóbbi Stein Aurél utolsó nagyobb munkája. S bár már csaknem nyolcvan éves, most terelődik érdeklődése a római-pártus limesre, a későrómai keleti határvidékre: 1938-ban az Angol Királyi Légierő gépén kutatja a hajdani római limes vonalát a mai Irak és Szíria területén.

„A római limes kutatásával teljessé lett Stein oeuvre-jének egyik oldala, hiszen több mint egy emberöltővel azelőtt ő fedezte fel a nagy keleti világbirodalom, Kina legnyugatibb limesét, azután az arszakida limest Szisztánban, most pedig a kortárs nyugati világbirodalom legkeletibb, iraki és akabai limesét. A kultúrák közvetítő dijainak a kutatásában így érkezett el Kelettől Nyugatig” — írja róla Rásonyi László 1960-ban.2

Az elmondottak alapján senki számára sem lehet meglepő, hogy a világ legnagyobb múzeumai Lahore-tól Teheránon át Londonig és a Harvard University-ig telve vannak a Stein-expedíciókból származó felbecsülhetetlen értékű anyaggal, iranisztikai vonatkozásban is.

De nemcsak a szigorúan vett Perzsiában végzett ásatásai hoztak új eredményeket az iranisztikai kutatásokban. A Stein Aurél-gyűjtemények a világ múzeumaiban napjainkig szolgálnak témául a legkiválóbb iranistáknak. Hogy csak két szélső esetet említsek: az 1900—1901-es Kínai—Turkesztánban, Khotanban tett archeológiái expedíció anyagából már 1903-ban Margoliouth tett közzé egy zsidó— perzsa fragmentumot a Royal Asiatic Society Journal-jében3. A fragmentum kétséget kizáróan a

8. századból való, egy Khotanban élő, perzsa nyelvet beszélő zsidó írása héber betűkkel, marginális kínai írásjegyekkel, egyike a legkorábbi — ha nem a legkorábbi — perzsa nyelvű lejegyzett szövegeknek.

De ugyancsak a belső-ázsiai kutatások hozták napfényre a középiráni korszak egyik elfeledett népének, a szogdoknak nyelvét is, melynek ismerete nélkül az iráni nyelv- és kultúrtörténet is hézagos maradt volna. Harmatta János a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Keleli Gyűjteményének huszonötéves évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen korábbi tanulmányai folytatásaként elemezte az úgynevezett régi szogd leveleket4, melyeket Stein Aurél a kínai limes egyik őrtornyánál fedezett fel. A régi szogd levelek a szogdok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatainak bizonyítéka, mely kereskedelmi kapcsolatok Szogdiánától egészen Kínáig terjedtek kelet felé Ázsiában.

11