Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)

Szilasi Ildikó Hermina: Angola ma - Magyar László nyomában

A Magyar nyomában járó utazó expedíció szerint Magyar jó érzékkel választotta meg egykori szálláshelyeit. Lucira, ahol kőházat épített és állandó teleppel bírt, egy gyönyörű sziklákkal körbevett kicsiny, eldugott öböl az Atlanti-óceán partján. Magyar itt töltötte élete utolsó éveit, ahol az akkoriban kedvelt exportterméknek számító festőzuzmó gyűjtésével foglalkozott. Magyarhoz hasonlóan a lucirai lakosok a 2012-es expedíció résztvevőit is nagy vendégszeretettel fogadták, a csapatot meleg étel és kényelmes szállás várta a festői szépségű halászfaluban. A sirt ugyan itt sem lelték meg, viszont hasznos megfigyeléseket tettek annak beazonosítására. Megbizonyosodtak például arról is, hogy amennyiben Magyarnak 186A-ben sírt emeltek, az még állhat, hiszen több ép korabeli sírt dokumentáltak. Utolsóként az Elefánt-öbölbeli temetőt kereste fel az expedíció. Erről a környékről írta ugyanis 1862. június 9.-én utolsó levelét Magyar, sőt, több, egymástól független adatközlőtől származó információ is arra utal, hogy valóban itt nyugodhat az egykori Afrika-kutató. Szilasi Ildikó Hermina és Lantai-Csont Gergely biztos benne, hogy egy jövőbeni kutatás, amely Magyar leszármazottait lenne hivatott keresni, és további emlékeket gyűjteni, nem maradna eredmények nélkül.

Magyar szálláshelye Közép-Angolában

Szobák Kuitóban Fotó: Lantai-Csont Gergely

Az Afrika-kutató írásaiból kiderült, hogy Bihéországban, a Kuitu folyó és a Vatárára patak találkozásánál, festői szépségű helyen építette meg libátáját, azaz tanyáját. „Nem csoda, ha sokáig el nem tudóm magamat határozni, melyik helynek adjak elsőséget, mígnem kissé odább nyugatra a teknyőforma alig száz lépés széles erdőtelén völgyben délről éjszakra vonuló Vatárára kis patakhoz juték, mely sebesen lejtve a Kuitu folyóba ömlik. Itt maradok! gondolám magamban, lehetetlen e környéken kiesebb helyre találnom.” (Magyar László Délafrikai utazásai 1849-57. években, 1859, 206-207.O). A letelepedéshez Magyarnak az uralkodótól, Kajaja Kajangulától kellett engedélyt kérnie, aki a területtel együtt egyik leányát, Ozoro hercegkisasszonyt is Magyarhoz adta feleségül. „ Ina-Kullu- Ozoro (Ozoro hercegasszony) karcsú, magas és szép termetű valami 14 éves leány, fényes fekete arcában két nagy kerek szem ragyog, vastag domborodott rózsaszín ajkai közül indiai gyöngyhöz hasonló, hófehér fogak tűnnek ki." (Magyar László Délafrikai utazásai 1849-57. években, 1859, 233. o.) A friggyel járó rang kapóra jött: Magyar az uralkodói család tagjaként további expedícióit sokkal könnyebben szervezte meg, a felesége kíséretét jelentő fegyveres elefántvadászok pedig védelmet biztosítottak számára. Magyar hajdani,

53