Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Lendvai Tímár Edit: Közel Afrikához - Magyar László történetek
retű fényképek, mozgófilmek és tapintható tárgyak egy speciális Afrikát idéző hangulatot teremtenek. A diákok első szinten csak a több érzékszervükre ható benyomásokon keresztül találkoznak Délnyugat-Afrika világával. A következő szinten megjelenik a valós személy, Magyar László, a tárgyakon és a tablókon keresztül valós történetek, valós népcsoportok elevenednek meg. A harmadik szinten kézbe is foghatnak néhány tárgyat, kipróbálhatják a tipoját. Az „Én afrikai családom” tablónál szubjektív véleményt formálhatnak a felfedező utazó életkörülményeiről, cselekedeteiről, sorsáról. Szerepjátékon keresztül azonosulhatnak életének különböző történéseivel és a számára fontos személyekkel. Lehetőséget kapnak, hogy írásban fogalmazzák meg gondolataikat és élményeiket, levél, vers, vagy novella formájában. Tapasztalataink szerint egy ilyen típusú foglalkozást „végigjátszva” a fiatal látogató igen sok, mélyen rögzülő ismeretre tesz szert, bár ő mindennek nincs is tudatában. És a Történetek ennél a programnál is kulcsfontosságúak. Értelmi fogyatékosok a kiállításon Múzeumunkban vannak hagyományai a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek számára tartott speciális óráknak, foglalkozásoknak. A Magyar László kiállításunkhoz egy, értelmi fogyatékosok által is megoldható kis kiadvány megjelentetését tervezzük, mely lehetővé teszi, hogy a kiállításba beépített társasjátékot ők maguk is végigjárják, kísérő segítségével végigjátszák. Fotó: Lantai-Csont Gergely A kék vércse és Magyar László közötti összefüggés egy középsúlyos értelmi sérült számára nem fontos, vagy nem értelmezhető. Az ő esetükben a főhősre, az Afrika-kutatóra helyezzük a teljes hangsúlyt. Míg a hagyományos foglalkozásokon éppen a különleges, az ismeretlen, az izgalmas a fontos, ebben a speciális helyzetben a foglalkozás tematikája nem a egzotikusra koncentrál, hanem a mindennapi élet jelenségeire, használati tárgyaira. Hiszen ezeket a tárgyakat tudja a speciális látogató elhelyezni a saját fogalmi rendszerébe. Hasonló tárgyakkal, és történetekkel kerül kapcsolatba a mindennapjai során, és ezért képes értelmezni őket. Egy-egy jellegzetes tárgyat kiemelünk a kiállításból, és arra a vezetés folyamán többször visszatérünk, fényképként ismét megmutatjuk, így rögzül számukra az ismeret. „A kevesebb több elve” kell, hogy érvényesüljön, a túl sok információt a speciális látogatók nem tudják feldolgozni. A foglalkozás során konkrétumokat kell megfogalmazni. Bár ezek a látogatók többségében nem tudnak olvasni és írni, de grafikus elemekkel megfogalmazott kérdésekre, feladatokra ők is szívesen válaszolnak. Tapasztalataink szerint szeretik az effajta kihívást. A kiállítás fő tematikai csomópontjai, az utazás témaköre, a hangszerek és használati tárgyak, az időjárás Afrikában, és ennek következtében az öltözködés, végül a család lesznek. A foglalkozás végén mesehallgatásra és kézműves foglalkozásra invitáljuk a látogatókat. A8
