Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)
Tárgyak
Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Földrajzi Múzeumban Érden, valamint a Magyar László emlékhelyeken, Dunaföldváron, Kalocsán és Öttömösön rendezett tudománytörténeti konferenciákon számos gondolatébresztő előadás hangzott el. Az elmúlt évtizedekben Krizsán László és Vajkai Zsófia tettek igen sokat a Magyar László életmű minél teljesebb megismerése érdekében. Külön kiemelném a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján Fluck Dénes úr és családja önzetlen hozzájárulását - eredeti, forrás értékű Magyar László levelek és dokumentumok biztosítását - Sebestyén Éva legutóbb megjelentetett kitűnő monográfiájához és tanulmánykötetéhez. Sebestyén Éva kutatásaiból tudjuk, mi volt a pénzben kifejezhető haszna annak a kilenc esztendős munkának, mely Reguly Antal és Toldy Ferenc szakvéleménye alapján - öt esztendővel a kézirat megérkezése után - fizettek ki Magyar Lászlónak. Az MTA kézirattárában maradt meg Magyar László átvételi elismervénye - az utolsó írás, mely tőle jött - s mely arról tájékoztatja az utókort, hogy Magyar László összesen 1 АО aranydukátot kapott. A szerzői díjat az MTA diplomáciai postával juttatta el a súlyos beteg, maláriás lázrohamokkal küszködő kutatónak.21 A temérdek fáradtságot és küzdelmet tükröző életmű értéke pénzben persze kifejezhetetlen, de az szomorú tény, hogy ez az összeg arra sem volt elegendő, hogy a szerző - gyógyulása érdekében - visszatérhessen szülőföldjére. A magyar és a német kiadás együttesen nemzetközi hírnevet szereztek az Afrika-kutatónak, de a hírnév arra nem volt elegendő, hogy kínzó létfenntartási gondjait megoldhassa. S bár a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai sorába fogadta, a vágyva vágyott hazatérésre és itthoni elismertetésre, ünneplésre nem kerülhetett sor. Sem az állami szervek, sem a tudományos körök, sem a család nem segítette érdemben a hazatérését. Magyar László legnagyobb jutalma a fekete kontinens földjén szerzett temérdek benyomás, páratlan tapasztalat és olyan élmény volt, mely honfitársai közül az 1850-es, 60-as években senkinek nem adatott meg. Halálát követően az utókor elismerését jelzik a róla elnevezett intézmények, iskolák, s a vele kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő publikációk, melyek révén méltán becsülhetjük őt nemcsak a magyar, hanem az egyetemes Afrika-kutatás legeredményesebb hősei között. 21 Magyar László útinaplója és levelei Afrika belsejéből - közreadja Sebestyén Éva , Bp. 2008. 35
