Lendvai Tamás Edit (szerk.): Közel Afrikához. Sikeres felfedező vagy furfangos kalandor? Magyar László expedíciói és eredményei Afrikában a XIX. században (Érd, 2012)

Angola természeti adottságai és gazdasága Magyar László olvasata szerint

Angola természeti adottságai és gazdasága Magyar László olvasata szerint

Vadászfegyverek es áruszállító eszközök

Mundombe férfi és nő

Magyar László hangsúlyozta a bejárt területek domborzati változatosságát, sokarcúságát. A tengerparti klíma igen megviselte egészségét, de a belső fennsík éghajlata számára elviselhetőbb, mérsékelt vonásokat mutatott. Rendszeresen mérte és feljegyezte a levegő hőmérsékletét, jellemzően déltájban „a hévmérő ezen üdöben 22 Réamur fokokra mutatott.” Mikor is „(...) A vidám, keleti széltől mérsékelt légben” haladt. Könyvében „A kimbundus tartományoknak részletes föld leírását” adta, táblázatba foglalva azok kiterjedését, népességét, településeit, folyóit és hegységeit. Beszámolt arról, hogy az ovimbundu társadalomban a mezőgazdaság művelése kifejezetten az asszonyok és a rabszolgák feladata volt. A férfiak halászattal, vadászattal, és esetleg mézgagyűjtéssel (gyanta) foglalkozhattak. Legjellemzőbb, önellátásra termelt terményeik a kukorica és a manióka. Utazónk mezőgazdasági újítások bevezetésével is próbálkozott. Vetőmagot osztott szét, hirdette a zöldség, a gyümölcs és tejfogyasztás jelentőségét, a tudatosabb állattenyésztés tehetőségét, de sajnos nem ért célt tevékenységével. Mindennek okát a bennszülöttek viselkedésében, munkamoráljában látta. Komoly exportlehetőséget látott a jó minőségű dohány (bunge) termesztésében. Magyar László szerint a biéiek komoly veszélyeket is vállaló, tehetséges kereskedők. Akkoriban a legfontosabb kereskedelmi cikkek az elefántcsont, a viasz, a kopálmézga (gyanta), és az atlanti tengerpart mentén jellemző festő zuzmó volt. Ásványkincsek közül nagy mennyiségben a vasércet említi, illetve rézbányákra és malachitra hívja fel a benguelai kormányzó figyelmét.