Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)

A „magyar Old Shatterhand" - Xántus János

A „magyar Old Shatterhand" Xántus János Xántus János (18251894) élete szinte meseszerű. Xántust a politika kényszere jutatta Amerikába. Az 1848-49-es forradalomban nemzetőrként szerepet vállaló Xántus a világosi fegyverletétel után, hogy megmeneküljön a császári hadseregbe való besorozástól, előbb Londonba, később Amerikába vándorolt. Kezdetben alkalmi munkákból tartotta fenn magát, majd egy vasútépítő társaság terepfelmérő expedíciójához csatlakozott. 1855-ben belépett az amerikai hadseregbe, egységét Fort Rileybe vezényelték (Kansas Citytől nyugatra). Katonai kötelezettségei mellett vadász-, gyűjtő-, és preparátori tevékenységet is folytatott. 1857-ben átvezényelték Fort Tejonba (Kalifornia állam déli része), ahol hozzákezdett a térség növény-, és állatvilágának feltárásához. 1859-ben megbízták a Szent Lukács-fokon egy tengerkutató állomás felszerelésével. Két év múlva hazatért Magyarországra, félévnyi népszerűség és munkahely nélküli ünneplés után Xántust ismét Amerikában találjuk, ahol Mexikó egyik kikötővárosa, Manzanillo konzulja lett. Egy szerencsétlen félreértés miatt hamar felmentették állásából. Érdekes adalék a Xántus életrajzhoz, hogy nagy valószínűséggel a magyar Xántus Jánosról mintázta Karl May Winnetou című regényének fehér bőrű főszereplőjét, Old Shatterhand-et. Xántus 1864-ben ismét, immáron véglegesen Magyarországon telepedett le. Részt vett a Fővárosi Állat- és Növénykert megszervezésében, annak első igazgatója volt. 1868-ban ismét útra kelt, most Délkelet-Ázsia felé vette az irányt. Szingapúrban kellett volna csatlakoznia az Osztrák-Magyar Kelet-ázsiai Expedícióhoz, ahova Szuez-en keresztül Ceylont (Sri Lanka) érintve érkezett. Az expedíció késedelme okán Xántus előrement Bangkokba, ahol egy hónapot időzött. Az expedíció többnyire osztrák résztvevői megnehezítették magyar kollégáik munkáját, így ezt megelégelve Xántus a későbbiekben megvált az expedíciótól, és önálló gyűjtőként dolgozott Hongkongban, Makaóban, Borneo szigetén és Jáván. Nagyszerű kollekciót állított össze a térségből származó zoológiai és néprajzi tárgyakból a Magyar Nemzeti Múzeum részére. A korabeli magyar sajtóban mintegy kétszáz cikke jelent meg utazásainak élményeiről, publikációi közül kiemelkednek a Borneóról, Jáváról és Ceylonról írottak. Egyik alapítója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak. 1872-től a Nemzeti Múzeum munkatársa volt. Az „erdei ember" Múzeumunk ékessége a Xántus János által Borneo szigetén 1859-ben gyűjtött orangután (latin nevén Pongo pygmaeus). Maláj neve erdei embert jelent. A gorilla után az orangután a második legnagyobb emberszabású majom. Gyümölcsön, fakérgen, termeszeken él, akár 60 éves kort is. Egykor Pekingtől Celebeszig éltek orangutánok, de élőhelyének csökkenése miatt egyre fogy egyedeik száma. Ma már csak Szumátra és Borneo szigetén bukkanhatunk orangutánra.