Lendvai Timár Edit: Magyar utazók, földrajzi felfedezők (Érd, 2009)

Magyar csillagászok Vardo szigetén - Hell Miksa és Sajnovics János - Dél-Amerika magyar misszionáriusai

Magyar csillagászok Vardo szigetén Hell Miksa és Sajnovics János Egy 1769. június 3-4-én bekövetkező ritka csillagászati jelenség megfigyelésére indultak a tudósok világszerte. James Cook egy Csendes-óceáni szigeten, a dán király megbízásából induló expedíció Hammerfestben, orosz és angol csillagászok a Nordkapp-on* várták a jeles napot, a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulását, mely további csillagászati távolságmérés alapjául szolgált. A jelenség 130 évente kétszer következik be 8 év különbséggel, így nem volt véletlen a felfokozott nemzetközi érdeklődés, hiszen 1761-ben sehol sem sikerült észlelni a jelenséget. 'rémből készült lapp lábbelik Hell Miksa és Sajnovics János Koppenhágából a Nordkapp megkerülésével 1768. szeptemberében érkeztek Vard0 szigetére, sokoldalú kutatási tervvel a tarsolyukban. Rendszeresen végeztek hőmérséklet és légnyomás méréseket a Föld lapultságának és az árapály mértékének meghatározására. A sarki fényre vonatkozóan is észleléseket végeztek, elsőként állapították meg a sarki fény és a cirrus* felhők megjelenése közötti összefüggéseket. Hell Miksa lapp öltözékben A magyar tudósok hihetetlen szerencséje, hogy a várva várt csillagászati jelenséget egyedül nekik sikerült észlelniük. Hell a mért adatokból kiszámította, hogy a Föld és a Nap távolsága, azaz a csillagászati egység értéke 151,2 millió kilométer. Számításának korát meghaladó pontosságát bizonyítja, hogy a mai modern technológiával mért érték 149,6 millió kilométer. Sajnovics János matematikus volt az expedíció krónikása. Bár nem volt nyelvész, de hozzálátott a magyar és lapp nyelvrokonság elmélyültebb kutatásához. A Sajnovics által megfogalmazott lapp-magyar nyelvrokonság azonban nem aratott sikert saját korában. Az akkori magyar társadalom szemében a „halzsíros rokonság" nem volt éppen imponáló. Az alábbi versike jól kifejezi a korszak véleményét: „Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, ki Lappóniából hurcolja nevünket." A mai tudományos közélet már másképpen vélekedik a kérdésről. Dél-Amerika magyar misszionáriusai Első ízben maga VI. Sándor pápa parancsára pálos rendi szerzetesek indultak a dél-amerikai őslakosok megtérítésére a XVI. század legelején. A későbbiekben a jezsuita rend hittérítői tevékenykedtek a térségben. Leveleik, tudósításaik nagyban hozzájárultak a kontinensre vonatkozó földrajzi ismeretek gyarapításához. A kiküldött jezsuiták legtöbbje jól képzett, nagy tudású szerzetes volt. Komoly kozmográfiai, térképészeti és természettudományi ismeretekkel rendelkeztek. A dél-amerikai magyar missziók munkásságáról még sok feltárnivaló dokumentum szunnyadhat spanyol, portugál és latin-amerikai levéltárakban.