Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Germanus tanítványok
Germanus Gyula és Kaján Katalin Dzsawaharlal Nehru Feleségemmel az indiai kormány vendégházába látogattuk meg őket hivatalosan és akkor beszélgethettünk kiadósabban. A professzor elmondta, hogy Nehru természetesen fogadta őket és érdeklődésének központi kérdése az volt, hogy valójában mi történt Magyarországon 1956 októberében, és azt követően milyen helyzet alakult ki. Germanus professzor nekem azt mondta el, hogy igyekezett reálisan tájékoztatni az indiai miniszterelnököt, onnan kezdve, hogy 1945-öt követően milyen jelentős változásokra került sor Magyarországon: földosztás, újjáépítés, iparosítás, gazdasági fejlődés, társadalmi változások, mint például az agrárcselédség megszűnése, koldussors felszámolása stb. (Indiában a koldusok száma akkoriban igen magas volt.) Úgy nyilatkozott, hogy beszélt a torzulásokról is, ami visszavetette a társadalmi haladást, és a tömegek elégedetlenségéhez vezetett, ami október 23-ba torkollott. Arról nem szólt, hogy a Kádár-kormánnyal kapcsolatos véleményét kifejtette-e és ez mi volt, illetve, hogy 1956. november 4-i szovjet katonai beavatkozásról Nehru kérdezte-e, és mit mondott. Én pedig nem kérdeztem. Joviálisán elmondta az olyan részleteket, hogy Nehru rákérdezett, jól érzik-e magukat a hűtetlen Hyderabad-házban, a kormány vendégházában, vagy szívesebben mennének hűtött, modern szállodába? Mire azt válaszolta, hogy csak akkor költözik hűtött szállásra, ha India egésze hűtött lesz. Számomra nagy élmény volt ismét látni Germanus professzort és beszélni vele Indiában. Hivatali értelemben sokkal mélyrehatóbban és szélesebb körűen kellett volna foglalkozni vele: vacsora vagy fogadás a tiszteletére az indiai kormány kulturális tudományos képviselőinek a részvételével. Ezt a kulturális attasé nem tehette meg, a követség vezetője pedig nem látta be ennek szükségességét, hasznát. A másik ilyen kiemelkedő magyar tudományos személyiség az atomtudós Jánossy professzor volt, aki ugyanebben az időszakban, hasonló bánásmódban részesült a delhi magyar követ részéről, de ő az akkori magyar külügyminiszternek írásban szóvá is tette ezt. Germanus professzor ennél sokkal szerényebbnek bizonyult. Delhiből vonattal utaztak tovább, a vasútállomásra feleségemmel kísértük ki őket, és utána Indiában már többször nem találkoztunk. Miután 1959-ben Indiából végleg hazatértem és a Külügyminisztériumban ismét indiai referens lettem, Germanus professzorral számos alkalommal találkoztunk feleségestől diplomáciai rendezvényeken, leginkább fogadásokon. A külügyminisztériumban szerették, tisztelték, bár több „keményvonalas" neheztelt rá, mert úgy végrendelkezett, hogy könyvtárát Fehérvári Gézára fogja hagyni, aki annak idején a legígéretesebb arab tanítványa volt az egyetemen, de 1956-ban elment Magyarországról. 43 éves külügyi, diplomáciai szolgálatom során számos kiemelkedő magyar és külföldi személyiséggel volt alkalmam találkozni. Közülük is az élre kívánkozik Germanus professzor, és nem azért mert jól magyarázta el Rásonyi professzor mellett a török nyelvtan egyik vagy másik esetét, vagy mert jól vizsgáztatott a középfokú állami nyelvvizsgán, hanem mert emberségből ő is a legtöbbet adta. És ez milyen sokat segített még diplomáciai munkámban is! 66
