Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Germanus tanítványok
köszönhettem. Annak, hogy Antall József szintén Germanus-tanítvány volt. Sokat hallott rólam Germanuséktól és idővel fel is vette velem a kapcsolatot. Az Édesapjával, id. Antall Józseffel egyszer még találkoztam is Germanuséknál. Akkor tudtam meg, hogy ki is volt tulajdonképpen id. Antall József és, hogy micsoda érdemeket szerzett a német megszállás alatt emberek százainak, ha nem ezreinek a megmentésében. Amikor 1992 őszén, ifj. Antall József miniszterelnök javaslatára kineveztek Kuvaitba és más Öböl-országokba nagykövetnek, tisztában voltam vele, hogy ezt a tiszteletreméltó kinevezést Germanusnak köszönhetem, annak ellenére, hogy akkor ő már tizenhárom éve halott volt. Amikor Kuvaitba érkezésem utáni negyedik napon készültem átadni a megbízólevelem az Emírnek, az ottani Külügyminisztérium feltette nekem a kérdést: arabul, vagy angolul fogom elmondani a bemutatkozó beszédem? Szégyenszemre be kell vallanom, akkor nem mertem rá vállalkozni, hogy diplomáciai nyelven arabul beszéljek. Angolul mondtam el a bemutatkozást. Pár hónappal később már Ománba kellett mennem, hogy bemutatkozzam Szultán Qábúsznak. Elhatároztam, hogy ez alkalommal arabul fogok beszélni. Megírtam a bemutatkozó beszédem és megmutattam az arab titkárnőmnek. Nagyon büszke voltam, amikor kijelentette, hogy a beszéd kitűnő és nem kell rajta változtatni. Amikor a bemutatkozásnak eljött az ideje és elkezdtem a beszédem, éreztem, hogy Germanus Gyula szelleme velem van. Fehérvári Géza Orientalista, művészettörténész, régész 1926-ban született, Egerben. A József Nádor Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd az ELTE-n folytatott keleti nyelvek és művészettörténeti tanulmányokat. 1956-ig a Elopp Ferenc Kelet Ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa, majd 1956-57 között a bécsi Művészettörténeti Intézetben dolgozik, később Londonban Ford-ösztöndíjas. 1961-91 között a Londoni Egyetem Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolájának előadója, majd professzora. Régészeti ásatásokat folytatott Iránban (1964-76), Líbiában (1977-81), Egyiptomban (1985- 87). 1991-ben hazatér. A Külügyminisztérium tanácsadója, majd kuvaiti nagykövet, akkreditálva Bahreinbe, az Arab Emírségekbe és Ománba. 1995-ben kilépett a diplomáciai szolgálatból és a kuvaiti Táreq Radzsab Múzeumnak lett a kurátora. Ma Londonban él, a Londoni Egyetem Ázsiai és Orientalisztikai Intézetének nyugalmazott professzoraként. Számos angol nyelvű művészettörténeti kötete jelent meg. Az iszlám művészet története című 1987-ben megjelent monográfiája alapmű.
