Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)
Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)
bizonyult, hiszen egy negyven év körüli, családos minisztériumi köztisztviselő akkoriban mintegy évi 2600 korona fizetéssel rendelkezett3. Germanus Gyula 1915. évi kinevezési okmányán, az első világháború második esztendejében évi 1600 korona javadalmat állapítottak meg számára. Germanus Gyula 1908 és 1911 között három esztendőt töltött a brit gyarmatbirodalom központjában, s olyan távlatok nyíltak meg előtte, melyek egész későbbi pályafutására rányomták bélyegüket. Gyakran ellátogatott a brit Royal Geographical Society gazdag könyvtárába, ahol rengeteg keleti útleírás, útirajz és térkép állt rendelkezésére. Ekkoriban már túl volt első törökországi utazásán, mely igen sok személyes tapasztalatot nyújtott számára az iszlám világról. Visszatérése után nehezen találta meg a helyét. Képzettségének, érdeklődésének megfelelő állás biztosítása nem volt könnyű, s igen nagy szakadék tátongott Germanus távlati elképzelései és a szűkös hazai viszonyok között. Második felesége, Kajári Katalin elmondása szerint hazatérését követően több csalódás érte, mert a hőn áhított egyetemi állás elnyerésére nem volt lehetősége. Hosszas kilincselés után sikerült a Magyar Királyi Keleti Akadémia nyelvtanáraként elhelyezkednie. A Keleti Akadémia akkoriban a balkáni- és a közel-keleti országokkal folytatott kapcsolatot, különösen külkereskedelem lebonyolítására próbált szakembereket képezni. E képzés keretében nyílt lehetősége Germanusnak a keleti nyelvek és az iszlám országok kultúrájának behatóbb kutatására. A földrajztudós gróf Teleki Pálnak - a későbbi miniszterelnöknek - fontos szerepe volt a Keleti Akadémia létrehozásában. Feltehetően ekkor kerülhettek először személyes kapcsolatba. Az első világháború idején Germanus 1915 júliusában különleges megbízatást kapott. így utazott Törökországba, ahol a „Vörös Félhold" szervezet képviselőjeként jelen volt a török csapatok oldalán a Dardanellákért vívott ütközetben a brit expedíciós haderővel vívott harcokban. A Vörös Félhold hajó sebesülteket hoz (1915. Törökország) Az első világháború során több alkalommal járt Törökországban, de ezen útjairól igen szűkszavúan emlékezett meg publikációiban.4 E megbízatások pontos mibenlétét nem ismerjük, de feltehető, hogy ezen utak sikerei is elősegíthették, hogy a háború utolsó esztendejében, 1918-ban megkapta a Keleti Akadémia rendes tanárává való kinevezését. Az 1918-19-es forradalmak 3 Germanus Gyula: Gondolatokot Gül Baba sírjánál, Budapest, 1984. Gondolat Kiadó, Antall József tanulmánya Germanus Gyuláról, 307. oldal 4 A Dardanellák mellékén közvetlen közelről lehetett szemtanúja britek és törökök közötti harci cselekményeknek. Ezen élményeit megörökítette: Kelet varázsa c. művében. Magvető Könyvkiadó, 1966. Budapest, 110-116. oldal és a tanácsköztársaság eseményeit követően megalakult a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem önálló fakultásaként a Közgazdaságtudományi Kar. A Keleti Akadémia megszűnt, s Germanus Gyula ezt követően került a Teleki Pál által igazgatott Keleti Intézetbe, ahol a török, a perzsa, az arab nyelv és az iszlám művelődéstörténet előadójaként dolgozott. Tovább folytatta irodalmi munkásságát, s művelődéstörténeti tanulmányai mellett útirajzai is jelentős érdeklődést keltettek. A földrajzzal való kapcsolatát nagymértékben kiteljesítette indiai utazása, melyre Rabindranáth Tagore meghívására került sor 1929 és 1932 között. Az egyetem - Teleki Pál közbenjárására - fizetett szabadságot biztosított számára, s az útiköltséghez, a hajójegyek megváltásához is jelentős hozzájárulást kapott Budapest fővárosától. Sántiniketanban, a Bengáli Egyetem Iszlám Művelődéstörténeti Tanszékén tartott előadássorozata mellett alkalma nyílt bejárni a szubkontinens számos vidékét. Első felesége, G. Hajnóczy Rózsa neve alatt megjelentetett: Bengáli tűz című könyvében igen érzékletes leírásokat adott a monszunesők öntözte szubkontinens tájairól, Bengáliáról, Uttar Pradesről, Kasmírról és Ásszámról. Északkelet-lndiába akkoriban nagyon nehéz volt eljutnia külföldi utazónak.5 Germanus Gyula hosszabb időt tölthetett e tájakon, Silaungból kiindulva számos kirándulást tett a környező falvakba. Híradásai felfokozott kíváncsiságot gerjesztettek. „Sillong mellett a khászi hegyekben furcsa emberek tanyáznak, a nágák. Szegény ördög félvad állapotban, a dzsungelek mélyén élnek. Ha nagyon megéheznek, megeszik az öregeket, és kéjes gyönyörrel vetik magukat a közéjük tévedt idegenekre. Azt tartják, hogy a legizletesebb falat az emberhús. Lehet, hogy igazuk van. A cápák és a tigrisek is ezt vallják."6 A nágák emberevési szokásairól írt sorai a függetlenségre törekvő, olykor igen kegyetlen harci módszereket alkalmazó nágák elleni brit propaganda kritikátlanul átvett sugalmazásán alapulnak. Sajnálatos, hogy a tudós professzor ellenőrzés nélkül hitelt adott ezeknek a rosszindulatú és megalapozatlan híreszteléseknek. 5 Ma sem egyszerű, a bonyolult és bürokratikus engedélyezési eljáráson túljutni. 6 Germanus Gyula: A félhold fakó fényében. Magvető Könyvkiadó, 1966. Budapest, 159. oldal. A nágékról szóló emberevési történetekről 1987-ben a Kalkuttai Egyetem professzorai, Pijuskanthi Saha és Suprova Roy kérdésemre - egymástól függetlenül - egybehangzóan állították, hogy koholmányok. Az Indiában élő bengáli földrajzprofesszor, P.K. Chatterjee 1987-ben mondta el e sorok szerzőjének, hogy milyen mély benyomást tett a Kalkuttai Egyetem diákságára Germanus 1931-ben tartott egyik előadása, melyet ő még, mint ifjú tanársegéd hallgatott meg. Germanus Gyula és Rabindranáth Tagore Sántiniketanban 1930-ban 1930-ban ebben a villa balszárnyában található lakrészben lakott a Germanus házaspár, Silaungban 47
