Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)

Zarándoklatok; Tudományos munkássága (1934-1965)

Germanus Gyulának egyetemi tanárként számos, később ki­magasló eredményeket elért diákja volt. Antall József minisz­terelnök, Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár, Fehérvári Géza, Fodor Sándor, és Juhász Ernő orientalis­ták, Gerő Győző turkológus, valamint Fodor István, Kázmér Zsigmond, Széphelyi Zoltán diplomaták és Chrudinák Alajos, aki a Magyar Televízió Külpolitikai Szerkesztőségének vezetőjeként vált világhírűvé. A Germanus-tanítványok közül néhányan elkészítették személyes visszaemlékezéseiket meste­rükről, és tanárukról, Germanus Gyuláról. Ezekből válogattuk a tabló rövid szemelvényeit. A teljes szövegeket kiállítási kataló­gusunkban publikáltuk. Úgy illik, hogy a még életben levő tanítványok nevében köszönetét mondjunk hajdani tanárunknak, Germanus Gyulának, Abdul Karim sejknek. Köszönetét az élményekért, hiszen egy egész világgal ismertetett meg bennünket. Köszö­netét a beszélgetésekért, hiszen a férfikor kezdetén különösen sokat jelentett számunkra, hogy valaki - és nem akárki - felnőttnek tekintett bennünket. Köszönetét a művelődés­­történet órákat néha-néha megelőző hegedűszóért, amelyek igazolták, hogy „Germanus Gyula úr" joggal használhatta az okleveles hegedűs címet. És köszönetét azért, hogy 1990 után volt néhány évünk arra, hogy igazoljuk: nem felejtettünk el min­dent, amit tőle tanultunk. Dr. Katona Tamás 1944 december eleje volt és Buda­pest már be volt kerítve, A város ostroma csupán napok kérdése volt. Egyik nap csengettek Germanus laká­sénak az ajtaján. Amikor ajtót nyitott, két jezsuita állt az ajtóban. Az egyik megszólalt és azt mondta: „Profesz­­szor úr, mi tudjuk, hogy Ön segíti az üldözötteket. A rendtársamat keresik a nyilasok. Nem fogadná be őt is?" Erre Germanus azt válaszolta: „Nézze kérem, itt már vannak tizenegyen, eggyel több már nem számít." Befogadta. Pár órával később a jezsuita azt mondta Germanusnak: „Professzor úr, nekem itt nem messze rokonaim laknak. Ott élelem van letéve, menjünk el érte". Elindultak. Germanusnak feltűnt, hogy, amikor egy templom előtt elmentek a pap sem keresztet nem vetett, sem kala­pot nem emelt. „Node, gondoltam, háború van, érthető". Elhozták az élelmet. Másnap délelőtt légiriadó volt. ... A nők sikoltoztak és kérték: „Tisztelendő úr, imádkozzunk!". Erre a tisztelendő úr átölelte Germanust és a fülébe súgta: „Professzor úr, én zsidó vagyok." Erre a professzor úr felkiáltott: „Emberek, hozzanak vizet, a tisztelendő úr rosszul van." Dr. Fehérvári Géza Germanus óráit valamennyien nagyon szerettük, nemcsak azért mert klasszikus arabnyelvi tudása mindenkit lenyűgözött, hanem azért is, mert nagyon barátságosan, szelíd humorral bánt valamennyiünkkel, tekintet nélkül az órákon mutatott teljesítményünkre. Pedig, aki először jelent meg nála azzal a kéréssel, hogy arabot szeretne tanulni, azt általában megpróbálta lebeszélni a következő kedvenc mondatával: „Kérem, lehet maga nagyon rendes ember akkor is, ha nem tud arabul." A lányhallgatókat különösen el akarta tántorítani elhatározásuktól. Tréfásan mindig utalt arra, hogy az arab nyelv tanulásához megfelelő nagyságú ülő alapok szükségesek, tehát azok jöhetnek, akik ilyennel rendelkeznek. Azt viszont komolyan gondolta, hogy a nyelvtanulás elsősorban szorgalom kérdése, és őt magát is elsősorban nem a tehetsége, hanem a szorgalma segítette az arab tanulásában. Dr. Fodor Sándor Viszont milyen sokat, micsoda erkölcsi értékeket kaptam tanító mestereimtől, akik - elmondásuk szerint - együtt élték át Kemál Atatürk forradalmi moz­galmát Törökországban és váltak „ifjú törökké". Ezek az értékek korántsem csak a nyelvtudással voltak kapcsolat­ban, hanem elsősorban az emberségre helyezték a hangsúlyt. Germanus professzor, amikor alkalmanként bejött a török órákra, végighallgatta, ahogy Rásonyi professzor igyekezett tölcsérrel fejembe önteni a tudást, s mivel valószínűleg elégedett volt a nyelvtani fogalmak elsajátításával, vagy a szókincs gyarapításával, ezért régi Isztanbuli tapasztalatai alapján inkább bölcselkedett: „Fiam, az embernek becsülete és tisztessége csak egy van. Tudod nagyon könnyű ezt eljátszani, de visszaszerezni egyszerűen lehetetlen" „Fiam, lehet, hogy most kevés a pén­zed, de majd mint diplomatának bizto­san lényegesen több lesz. Tudod, akkor sem lesz elég. Jobb, ha megtanulod, hogy az elégedettség és a boldogság belülről jön és nem a pénz hozza. A magasabb fizetéstől és a több pénztől sem leszel boldogabb, mint ahogy most a szűkösebb anyagiak sem tesznek kimondottan boldogtalanná." Dr. Kázmér Zsigmond 29

Next

/
Thumbnails
Contents