Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)

Korai évek

1929-ben a neves, Nobel-díjas bengáli költő Rabindranáth Tagore meghívására jutott el Germanus Gyula Indiába, hogy a Sántiniketanban létesített Bengáli Egyetemen szervezze meg az iszlámológiai tanszéket, és legyen annak első profeszszora. Feleségével Hajnóczy Rózsával három évet töltöttek el Bengáliában. Igyekezett megismerni a hatalmas országot, megfordult Delhiben, bejárta Kasmírt és a Haidarábád fejedelemséget, beutazta a szubkontinens csaknem minden jelentős vidékét.

Indiában kötelezte el magát az iszlám vallásnak, prédikált a delhi-i nagymecsetben (1930), igazhívő muszlimként tért haza később Magyarországra. India a mohamedán világ egy másik, a tudós előtt addig ismeretlen arcát tárta fel, így Germanus nagy érdeklődéssel és szakértelemmel mélyedt el az iszlám indiai történeti szerepének és sajátosságainak tanulmányozásában. Indiai éveiknek legismertebb beszámolója a felesége neve alatt megjelentetett Bengáli tűz című Germanus kötet.

Germanusék Sántiniketani háza

Delhi, Nagy Mecset

Az egyetemen dolgozó fehér kolónia tagjai 1930-ban, balról jobbra: Mr. Tucker, Mr. Collins, Mr. Bogdanov, Germanus Gyula, első sorban: Hajnóczy Rózsa, Mrs. Bogdanov, Mrs. Tucker

Bengáliai lány Páriák, kaszton kívüliek

tehéntrágyából készít

tüzelőanyagot

Germanus és Hajnóczy Rózsa 1930-ban Sántiniketanban

Hajnóczy Rózsa levele szüleinek, 1929. július 8. „Pár nap óta itthon vagyunk, a meleg nem olyan kibírhatatlan, mint áprilisban, szobában 28 ‘C van ... Megismerkedtem az öreg Tagore-val. Gyönyörű öreg ember, fejedelmi megjelenés."

Rabindranáth Tagore a Germanus házaspárnak dedikált fényképe

17