Lendvai Tímár Edit (szerk.): Germanus Gyula. A tudós és az ember (Érd, 2009)

Korai évek

Germanus Gyula elemi iskolái (Lőcse, Budapest) elvégzése után a Vili. kerületi Községi Főreáliskolában érettségizett. Később nyelvi (latin és ógörög) különbözeti vizsgával gimnáziumi érett­ségi bizonyítványt szerzett. 1902-ben indult első, mohamedánok lakta területet érintő útjára, Boszniába. Hazatérve beiratkozott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészettudo­mányi Karára történelem-latin szakra. Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác és Kunos Ignác voltak tanárai. Földrajztudományi tárgyakat (Cholnoky Jenő, Lóczy Lajos) is hallgatott, de vizsgát nem tett e témában. 1903-1911 között külföldi egyetemeken ösztöndíjas­ként végzett tanulmányokat, Lipcsében, Bécsben, Isztanbulban és Angliában a British Museum Keleti Osztályán. 1907-ben bölcsészdoktorrá avatták. Több tudományos értekezése jelent meg német és angol nyelven. ISKOLAI lilZOUlTVWll?^-ifi.,.. __... _К r ■ П И ifc-Germanus leckekönyve az egyetemről, neves tanárai aláírásával. Cholnoky Jenő és lóczy Lajos tárgyait is felvette, de vizsgát nem tett földrajztudományi tárgyból Germanus középiskolai bizonyítványa. Mind elemi, mind középiskolai érdemjegyei arról tanúskodnak, hogy Germanus nem volt különö­sebben jó tanuló akkoriban. Visszaemlékezésé­ben ő maga sem cáfolja e tényt: „Az iskolában nemtörődöm diák voltam, de azért gyakoroltam a hegedűn és közben azt gondoltam, hogy majd nagy művész leszek. Ez az igyekezet kudarcra volt Ítélve. Vézna gyerek voltam, és mert szégyelltem a testi, fizikai törékenységemet, addig edzet­tem, amíg az erőnlétem olyan mértékűre javult, hogy amatőr bokszolóként a szorí­­túba léptem, és még néhány győzelmet is begyűjtöttem. Szenvedélyes lovaglóvá is váltam és magyar rónaságokon vadászato­kon vettem részt. Attól is tartottam, hogy szellemi képességeim nem lesznek elégsé­gesek a nyelvtanulás nehézségeihez. Ezért Goldziher Ignác (1850-1912), az öröklött képességem hiányát fáradha- az iszlám kultúrtörténet tatlan magolással igyekeztem pótolni, és nagy tudású professzora azzal, hogy kijegyzeteltem az elolvasott tanítványának, Germanusnak könyvek lényegét. A mottóm a következő dedikált fényképe volt: „ha túl rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel." Ezzel az igyekezettel sikerült megtanulnom a nyelveket és a nyelvekhez kapcsolódó tudást/' Vámbéry leveleinek részletei Vámbéry Armin (1832-1913) Germanusnak dedikált időskori fény­képe. A fiatal Germanus Vámbéryhez fordult szakmai segítségért tanulmá­nyai kezdetén. Az idős tudós kezdetben nem örült a hívatlan tanítványnak, de a későbbiekben igazi szakmai vezetőjévé, mentorává vált az igazán tehetséges­nek mutatkozó Germanusnak Germanus három éves angliai kutatóútján ismerkedett meg Gwendoline Percyfullal (Nellyvel) akihez igazán gyengéd érzelmi szálak fűzték akkoriban. A Nellyvel való kapcsolat ugyan átértékelődött az évek során, de barátságuk továbbra is meg­maradt. Erról tanúskodik a hagyatékban őrzött, Nellyt már idősebb asszonyként mutató fénykép 13

Next

/
Thumbnails
Contents