Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A gondolattól a megvalósulásig (A múzeumalapítás útvesztői) (KUBASSEK JÁNOS)

ságföldrajzot eredményesen művelő Becsei József a Békés Megyei Tanács elnökhelyetteseként dolgozott, s hivatalból jó kapcsolatai voltak a Pest Megyei Tanács vezetőivel és a Kulturális Minisztérium képviselőivel. Érden, Mógor Béla személyében új tanácselnök került a város élére, aki eredetileg földrajz-testnevelés szakos diplomát szerzett, és részt vett a zsámbéki Lámpa Múzeum megalapításában. Azonnal felismerte a múzeumi terv jelentőségét, s az előzményekre való te­kintet nélkül az ügy mellé állt. Személyes beszélgetés során meg­ígérte Balázs Dénesnek, hogy, ha a kiállításra az anyagot előkészíti, íj. M i , , , Dr. Becsei József, professzor o megoldja az elhelyezést, ot helyiséget biztosit múzeumi célra. J J r J , .. „ i rí I 1 " » t rí emeritus, a Magyar Föld­Betartotta szavat, s nem törődve a felettesek előzőleg megrogalma- . . ~, , rí, , o D rajzi Jarsasag Múzeumi zott, elmarasztaló véleményével, tűzön-vízen kitartott a nemes ügy D . , , , -, } bJ Bizottságának elnöke mellett. Az öt üres helyiség a Wimpffen-kúria épületében azonban még nem múzeum. Nem volt pénz a kiállítás megrendezéséhez, a berendezéshez, s ebben a helyzetben Balázs Dénes feleségével, Vilma nénivel megtakarított pénzüket, 100 000 Ft-ot - akkoriban egy vadonatúj személygépkocsi árát - ajánlották fel a múzeum céljaira. Ez az önzetlen felajánlás késztette az állami szerveket a további hozzájárulásra. Becsei Józsefnek sike­rült elérnie, hogy a Művelődési Minisztérium 300 000 Ft támogatást nyújtott a létesítendő múzeum és kiállítás javára. Ezt követően a Magyar Földrajzi Társaság - személy szerint Füsi Lajos főtitkár előterjesztésére — a Magyar Tudományos Akadémia 500 000 Ft felújítási keretet biztosított a régi tanácsháza elhagyott termeinek múzeumi célra történő átalakításához. Ezek után Mógor Béla tanácselnök utasította a tanács költségvetési üzemét a szükséges átalakítási munkák elvégzésére. Mógor Béla minden fórumon kiállt a múzeumügy mellett, s az ő előter­jesztésére Pest megye vezetői hivatalosan is jóváhagyták a múzeum létesítését. A város költ­ségvetésében előirányoztak egy szerény összeget az üzemeltetésre, majd 1983. március 12-én Rátkai Ferenc miniszterhelyettes aláírta a működési engedélyt. Az intézmény kezdetben Magyar Földrajzi Gyűjtemény néven lett bejegyezve, mert a múzeumi rang eléréséhez nem teljesült minden feltétel. Mindenki magától értetődőnek vélte, hogy fél évtizedes erőfeszítés, sok ezer óra társadalmi munka után, Balázs Dénes fizetett alkal­mazottként folytatja értékmentő tevékenységét. O azonban megőrizte függetlenségét, nem kívánta lekötni magát, s az adminisztrációs feladatokat sem akarta vállalni. Önzetlenül to­vábbra is dolgozott az ügyért, de pénzt nem fogadott el munkájáért. Először Pécsi Mártonhoz fordult, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet igazgatójához, s kérte, hogy legalább egy ember létszámkeretét, státuszát biztosítsa a magyar geográfia összegyűjtött muzeális értékei­nek gondozásához. A válasz elutasító volt. Pécsi professzor arra hivatkozott, hogy a mintegy 80 fős intézetének minden emberére nagy szüksége van, hatalmas feladatokat kell megoldani­uk, s a tudománytörténeti kutatások nem szerepelnek az éves munkatervükben. Balázs Dénes szó szerint így ír Életem — utazásaim című emlékiratában: „Ezután felhívtam Kubassek János barátomat. Az előző években, még egyetemistaként Móga Jánossal együtt nagy lelkesedéssel gyűjtötte a geográfia kallódó emlékeit. Időközben befejezte az egyetemet, sőt le is doktorált, s már tanárként működött a pestszentlőrinci Stein­metz Gimnáziumban, ahol maga is diák volt. Jancsikám, eljönnél-e a múzeumba dolgozni? Szívügyem!

Next

/
Thumbnails
Contents