Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A KULISSZÁK MÖGÖTT - Történetek, anekdoták a múzeumból (KUBASSEK JÁNOS ÉS LENDVAI TÍMÁR EDIT)

1956. NOVEMBERI VESZÉLY A rendszerváltást követően Balázs Dénessel felkerestük Érd város hajdani jegyzőjét Gévay Nándort. A múzeumépület történetéről kérdezgettük, hiszen az épület hosszú ideig közigazgatási funkciót töltött be. Az idős, sok megpróbáltatást átélt tisztviselő elmondta, hogy életének egyik sorsdöntő eseménye kapcsolódik az épülethez. Elmondása szerint 1956. november 4-én három szakmunkás tanuló kamasz fiú egy géppuskát vitt fel a légósziréna melletti erkélyre. (A 2001. évi felújítás sotán a légószirénát és az erkélyt lebontották.) Az izgatottan hadonászó gyerekeket az utcáról több embet aggódva figyelte. Gévay Nándor felment az erkélyre és kérdőre vonta a fiúkat, mit akarnak a géppuskával. A gyerekek őszintén elmondták, hogy orosz tankokra akarnak lőni. — Ha innen egy lövés eldördül, az oroszok rommá lövik az épületet. Géppuskával nem lehet megállítani a tankokat — mondta, s néhány perces beszélgetés során meggyőzte a fiúkat, hogy vigyék le a géppuskát a tetőről. A gyerekek szót fogadtak, s a néhány óra múlva az épület előtt eldübörgött orosz tankokból sem adtak le lövést. Gévay Nándort azonban néhány hét múlva letartóztatták, s az volt az egyik vádpont ellene, hogy „a Tanácsháza tetején három gyerekkel egy géppuskát igazgatott, és úgy várta az oroszokat." A műemléképület megmentője, Gévay Nándor hosszú hónapokig volt vizsgálati fogságban a megtorlások során. AKNAGRÁNÁT A PADLÁSON Az épület felújításának egyik döbbenetes mozzanata volt, amikor a tetőcserepeket lebontó munkások a több évtizedes por és tötmelék eltakarítása után egy II. világháborús aknagránátra bukkantak. A fel nem robbant gránáthoz kihívták a rendőrséget, majd a tűzszerészeket. Az, egyik tűzszerész szerint a veszedelmes „társbérlőben" rejlő robbanóanyag ereje akár az épületet is levegőbe repíthette volna... Az aknagránátot elszállították és felrobbantották a tűzszerészek. Mi már csaknem két évtizede dolgoztunk úgy, hogy fogalmunk sem volt a padláson rejtőzködő veszélyről. KROKODILKÖLYKÖK A NÍLUSBÓL Az Afrika-kutatókat bemutató teremben, a Nílus forrásvidékét feltáró, Bakerné Sass Flóra tárlójában egy preparált kis krokodil látható. Amikor a bátor magyar nő Egyiptom és Szudán tájait járta, a Nílus egyiptomi szakaszán még nyüzsögtek a krokodilok. Az Asszuáni-gát megépítését követően azonban a folyó állapota megváltozott, s Egyiptomban a krokodil eltűnt a Nílusból. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogyan került a kis krokodil Érdre? Almásy emlékeit kutatva 1992-ben ösztöndíjasként hosszabb időt töltöttem a fáraók földjén. Feleségemmel, Katival - aki az érdi Teleki Sámuel Altalános Iskola biológia-tanárnője - eljutottam Asszuánba, ahol egy kopott, düledező régi szállodában, a Hotel Continentalban