Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A kelta földvártól a sportrepülőtérig - Érd várostörténeti kiállítása (KOVÁCS SÁNDOR)

városunk területéről gyűjtöttek. A kertész vállalkozóknak és az ÉVÁEP dolgozóinak, köszönjük a kert kialakítását. Magánszemélyek közül, a teljesség igénye nélkül csak párat szeretnék megemlíteni, akik jelentős szerepet vállaltak a kiállítás létrehozásában. Abel András az Óvárosi emlékekről adta át ismereteit, dr. Kerékgyártó Imréné a XX. század elejére visszaemlékező írásaival, sőt eredeti térképekkel segítette a kiállítók munkáját. Klész László volt a sporttörténeti rész összeállításának lelke, motorja. A század elejétől fellelhető említésre méltó eseményeknek, történéseknek az eredeti dokumentumokig utána járt, hogy csak hiteles dolgok kerüljenek a kiállításra. A még köztünk lévő egykori események részeseit is felkereste, hogy megerősíthessék, pontosítsák az akkor történteket. Az ő invitálására sokan felajánlották emléktárgyaik közül talán a legbecsesebbeket is. Közülük is, mert sokat segítettek meg kell említeni, Harmat Bélát, volt polgármesterünket, Kozma Mihályt, mint a birkózó egyesület vezetőjét, Majthényi Szabolcs vitorlázó világbajnokot. A kiállítást szervezők felhívására sokan jelentkeztek. Sokan a családi emlékek közül is ajánlottak tárgyakat. így az Eszes család, a Major család, a Német család, Jehoda Mária, Tokics István, Ugrin Emese és még sokan mások, akiktől most elnézést is kérek, hogy nevüket idő hiányában nem említem, hiszen az ő hozzájárulásuk nélkül biztosan szegényesebb lenne a most megnyitandó állandó kiállítás. Miért vártuk, miért örülünk a kiállítás megnyitásának? A mostani városlakók többsége nem itt született. Ki nemrég, ki évtizedekkel korábban, költözött ide. Magam is kerek negyven éve élek itt. Örülök, hagy annak idején így döntöttünk. A kiállítás bizonyítja, hogy ez a hely mindig kedvelt, jól lakható terület volt. Az itt élők is mindig kedvelték ezt a helyet, hiszen a koruknak megfelelő színvonalon, sőt azt nem egyszer meghaladó dolgokat hoztak létre. Abban az időben, amikor az ország harmada elnéptelenedett, akkor is élő volt ez a település. Sok nép fiai találták meg itt a boldogulásukat, majd láthatjuk a kiállítás nemzetiségi szobáiban. Itt mondom el, hogy a székely szobarészietet Kóka Rozáliának köszönhetjük. Egy emberöltővel korábban itt működött a KALOT főiskolája, a XX. század elején innen az érdi repülőtérről szállt fel a Gerle, amellyel akkor több világcsúcsot állítottak fel. A sportolók közül sokan országos, európai, sőt világszintű eredményekkel tették ismertebbé városunk nevét. Ezek a dolgok kinek emléket, kinek újdonságot jelentenek, de mindannyian, úgy gondolom, hogy jó érzéssel vesszük tudomásul, hogy egy nagy múltú város lakói vagyunk, akik az eleikre büszkék lehetnek. Ez ad bátorítást, biztatást, ha kell, ahhoz, hogy mi is nagy dolgokat vigyünk végbe. Olyanokat, amelyek maradandónak bizonyulnak majd a minket követők számára is. Szinte biztos vagyok abban, hogy a gyermekeink is megismerkednek a kiállítással, a családi látogatások, vagy az iskolai programok keretében és el-elmélyednek a kiállítás egy-egy részletében. Ezen keresztül ők is jobban kötődnek lakhelyükhöz, ami a hazaszeretet egyik igen fontos eleme. Biztos vagyok abban is, hogy ez a kiállítás tartós, működő értéke lesz a városunknak, és reményem szerint időnkét megújulva is, erősíteni fogja Érdhez való kötődésünket. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ezt a kiállítást most megnyithatjuk. Jó szórakozást kívánok mindenkinek! Erd, 2008. június 21.