Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - Hagyatékok és történetek (KUBASSEK JÁNOS)

Teleki Pál dédunokájának, az USA-ban élő ötéves Aidán Telekinek bejegyzése vendégkönyvünkbe. Fölötte édesapja, Teleki Géza sorai A SÁSKA-HAGYATÉK A Magyar Tudományos Afrika-expedíció tagjaként, 1987 decemberében Arushában (Tanzánia) ismerkedtem meg a legendás orvos és természetbúvár, Sáska László özvegyével, Mojzsis Máriával, becenevén Pipikével. A méltóságteljes megjelenésű, jó humorral megáldott, idős korában is elbűvölően szép hölgy a tanzániai orvoslak és hajdani rendelő falai között őrizte mindazokat az emlékeket, melyek az Afrikában megtett szafarik során kerültek birtokukba. Köztük volt egy rinocérosz talpból készített doboz, mely ma állandó kiállításunkon látható. Mojzsis Mária jó kapcsolatokat ápolt a magyar kutatókkal. Otthonukban többször láttak vendégül magyarországi látogatókat, Balázs Dénest, Sebes Tibort, Szunyoghy Jánost, de Schuller Imre filmes és Széchenyi Zsigmond, a híres vadászíró is megfordult házukban. Sáska László kezelte a maláriában megbetegedett Ernest Hemingwayt, a híres amerikai írót, és fiát, Patrickot, aki Moshiban dolgozott egy vadgazdálkodási iskola oktatójaként. Barátság szövődött közöttük, s Hemingway még Amerikából is küldött leveleket orvosának. Közös fényképeik egy leopárdbörbe kötött albumba voltak beragasztva, a levelekkel együtt. Pipiké legféltettebb kincsei között őrizte ezt az albumot. Amikor 1988-ban átadta a Sáska-hagyatékot a Magyar Földrajzi Múzeumnak, kijelentette, hogy haláláig szeretné megtartani ezt a számára igen kedves emléket, de szándékai szerint ezt is majd Érdre juttatják el a végrendelete végrehajtói. A hagyatékot az expedíció konténerével sikerült Magyarországra küldenünk, s ez ma múzeumunk birtokában van. A szállításban sokat segített a Novotrade, személy szerint Forgács Antal és Sárközi Péter konzul, de a szervezés ezernyi terhét dr. Lerner János, az expedíció helyettes vezetője végezte. Az album sorsa azonban fájdalmas tanulságot jelent. Pipiké halála után nem tudtunk Tanzániába utazni, mert nem volt pénzünk a repülőjegyre. A ház hónapokig gazdátlanul állt. A személyzet és a szomszédok felváltva vittek, amit tudtak, bútorokat, háztartási eszközöket, edényeket. Az iratok és a fényképek senkit nem érdekeltek, mivel azoknak nem volt helyben piaci értékük. Cséke Zsolt évekkel később, Arushában készített drámai filmbeszámolóban adta